Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 241 cégeknek a gyapjút; a kiskereskedelem támogatta a colono harcát a szabad gyapjúeladásért, mert ennek hasznát főképpen ő látta volna.3 7 Ε kiskereskedelem tevékenysége az indián közösségek és a colonók gyapjának felvásárlására irányult, és részben termékcsere (ipari és közszükségleti cikkek) formájában zajlott. Iránya a regionális piac (Cuzco textilüzemei) volt. Ezért van az, hogy az hacienda állandóan üldözi, nehezíti a kiskereskedelmet. Sokszor alkalmaz erőszakot is ellenük, hiszen az ezektől megszerzett pénzzel a colono könnyebben teljesítette kötelezettségeit.38 A kis- és nagykereskedelem Dél-Peru 4—5 departamentójára is kiterjedt és gyűjtötte össze a gyapjút a nemzeti ipar3 9 és az export számára. A fő központ Arequipa. Itt székeltek a nagy export-cégek (főleg angolok).4 0 Egy hatalmas - eddig pontosan meg nem ismert — kereskedelmi hálózat alakult ki, mely a világpiac igényeinek megfelelően gyorsabb vagy lassabb ritmusban, de alakította, a piac normái szerint átformálta ezt a sierrai gazdaságot. Ami tanulságként kínálkozik Lauramarca bemutatása után: a világtól elzártnak hitt és ábrázolt Sierra gazdaságilag nem volt elzárt. A kapitalizmus ide is behatolt, a régi és az „új" nagybirtok konszolidálódását is segítette, de ez a konszolidáció egyúttal olyan nagybirtokot erősített, amely kifelé, a közvetítőkön keresztül a világpiachoz kapcsolódott, befelé azonban feudális természetű, a személyi kényszer sokféle változtatát felhasználó, a feudális járadékformákra emlékeztető rendszert tartósított. A kapitalizmus tehát a latifundium „szűrőjén" keresztül érte - deformáltan, és igen súlyos formákban — a függésbe került indián parasztot, a colonót, aki ezeket a „szűrőket" akarta eltüntetni. Hogy végső célja volt kisparaszti tulajdonná tenni az hacendadótól „kapott" földet, mutatja egy 1933-as dokumentum, mely szerint a colonók kijelentették: „az egyetlen forma a konfliktusok megoldására Lauramarca hacienda kisajátítása lenne."41 A colonó-társadalom differenciálódása a nagybirtokok szorításában is előrehaladt . A colonók közötti vagyoni különbség alapja és forrása az állatállomány eltérő nagysága volt. A nagyobb állatállományból számos előny származott. A gazdagabb colonókból kerültek ki az hacienda különböző tisztségviselői, a barayoc, alcaldes, regidor mayor stb. —, akik a községi elöljárók is. Ezek kapcsolatba kerültek — az hacienda megbízásából — a piaccal, a városi centrumokkal, amelyekből komoly hasznot meríthettek. Ezek az elöljárók részesei, kiszolgálói lesznek a földbirtokos kizsákmányolási rendszerének, sokszor maguk is aspirálnak „misti"-vé lenni. Ezek általában írástudók is, akik privilégiumokat élveznek az haci-31 Az első kiskereskedők az 1910-es évek végén jelentek meg a térségben („llegaron comer-ciantes de ganado de Puno"), kb. 1930-tól nagyobb számban. Uo. 14, 71. 3 8 A hacienda „kényszere" ugyanis ciklikus jellegű volt. Ha a kereskedelmi lehetőségek jók voltak, kampányszerűen sajtolta ki a gyapjút a colonókból. Uo. 59-60. 39 Az 1949-ben meglévő 11, gyapjút feldolgozó textilgyár közül kettő 1861-ben, kettő 1889-ben, illetve 1898-ban létesült, öt 1900-1933 között; kettő 1943, illetve 1949-ben. Reátegui: i. m. 78/A.l. 4 0 Stadford y Cía, Forga e hijos, Ricketts, Irriberry, Antony Gibson a fő exportáló cégek. Uo. 62. 41 A hacendadók nem kevés túlzással ehhez hozzáteszik : az indiánok „mindent le akarnak rombolni és restaurálni kívánják Tahuantinsuyo birodalmát és a napkultuszt". Uo. 94, 108.
