Századok – 1977
Közlemények - Ripoche J. P.: Bizánc vagy Róma? Magyarország vallásválasztási kérdése a középkorban 79/I
82 J. P. RIPOCHE Konstantin jól ismerte ennek a látogatásnak az indítóokait, hiszen négy évvel előbb, 948-ban, ő térítette meg a zalai Bulcsu vezért, Kál fiát, a horka címet viselő méltóságot, valamint Árpád dédunokáját, Termacsut (Tormást); ugyanakkor Bulcsut patríciusi rangra emelte, Tormásnak pedig a „barát" (amicus = philos)14 címet adományozta. VII. Konstantin most felajánlotta, hogy Gyula keresztapja lesz, mint ahogy korábban Bulcsu keresztapaságát vállalta. Gyula a keresztségben az István nevet kapta, s hasonló megtiszteltetésekben és ajándékokban részesült.15 A fejedelem, akit a bizánci császár igazi egyeduralkodónak tekintett, azt kérte, küldjenek el hozzá egy görög hithirdetőt, hogy népét megtérítse.1 6 Theophylaktos pátriárka, aki I. Romanos Lekapenos egyik fia volt, eleget tett ennek a kívánságnak; választása Hierotheos szerzetesre esett, aki ebből az alkalomból Turkia (=Magyarország) püspöke címét nyerte.17 Turkia püspökének az volt a megbízatása, hogy minden magyar törzsnek hirdesse a keresztény hitet, a rábízott küldetésnek azonban Gyula területére kellett korlátozódnia, mely a Tisza, Temes és Körös között terült el, mivel a többi törzs ellenséges szemmel nézett minden keresztény behatolást. Ezen a területen Hierotheos — mint missziós püspök, püspökségi székhely nélkül — ugyanazt a feladatot végezte, mint elődei a Fekete-tenger partvidékén a 7—8. században, s mint Cirill és Metód a szlávoknál; térítő tevékenysége során nem talált nagyobb akadályokra, mivel a helyi lakosság már ismerte az ortodox kereszténységet, közvetlen szomszédaik, a bolgárok közvetítése révén (a bolgárok megkeresztelkedése 860-864 táján ment végbe).18 Egy, all. század elejéről származható pecsét arra enged következtetni, hogy Hierotheos térítő tevékenységét utóda, Theophylaktos folytathatta. A pecsét egyik oldalán Szent Demeter képe látható, a másikon a következő görög felirat olvasható: K(vpi)e β(σή)ά(ει) θ€οφυλά(κτω) (έ)πισκό(π)ψ Ίουρ(κ)ων. (Uram, segítsd Theophylaktost, a turkok püspökét).19 A pecséten látható Szent Demeter-ábrázolás Györffy György figyelmét Sirmium (Sremska Mitrovica = Szávaszentdemeter) felé irányította, ahol a középkorban tiszteletére emelt kolostor állt; ez fontos központja lett a görög kereszténység terjesztésének. Figyelemre méltó, hogy Sirmium városába görög szertartású püspökséget helyeztek; a 9. század folyamán ez lett Pannónia püspöki székhelye.2 0 Szerintem a szerző oly fontos tanulmánya csak részben vezet minket 1 * Moravcsik Gy.: Byzance et le christianisme hongrois. . . 327. I 5 Uo. '6 Moravcsik Gy.: Byzance et le christianisme hongrois, 326; - Uő.: The Role of the Byzantine Church, 328; - Uő.: Bizánc és a magyarság. Bp. 1953, 54; - L. Bréhier: Vie et mort de Byzance, 142. (I. Romanos fia 13 éves volt, amikor a patriarchátust elfoglalta); - Györffy Gy.: A magyar kereszténység kezdetei. Élet és Tudomány, 27 (197?) 13. sz., 609. II Moravcsik Gy.: Byzance et le christianisme 326. 18 Latinski izvori za bulgarskata istorija. II. köt. Sofia 1960. 287; Louis Bréhier: Vie et Mort de Byzance, Paris, 2. kiad. 1969, 114; Franz Dölger: Byzanz und die europäische Staatenwelt. Ettal. 1953, 344; W. Ν. Zlatarski: Geschichte der Bulgaren, I. Leipzig, 1918. 43; G. Ostrogorsky: Geschichte des byzant. Staates 2. kiad. München. 1952,185-186. 15 Moravcsik Gy.: Byzance et le christianisme hongrois du Moyen âge. XVI Corso di cultura sull'arte bizantina e ravennate. Ravenna. 1969. 326-327. - V. Laurent: Ό ΒΑΡΔΑΡΙΩΤΩΗ "ΗΤΟΙ ΤΟΥΡΚΩΝ. Perses, Turcs asiatiques ou Turcs hongrois? Recueil dédié à la Mémoire du Professeur Peter Nikov. Bulletin de la Société historique bulgare. Sofia (1939), 16-17, 275-288. 20 Györffy Gy.: A magyar kereszténység kezdetei. 612; - Uő.: Das Güterverzeichnis des griechischen Klosters zu Szávaszentdemeter aus dem 12. Jahrhundert. Studia Slavica, 5 (1959) 9-74.
