Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
Niederhauser Emil—Szász Zoltán: ROMÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA A szocialista Románia ebben az évben ünnepelte meg függetlensége kikiáltásának századik évfordulóját. 1877. május 9-én, vagyis mai naptári számításunk szerint május 21-én* történt meg ez, abban a pillanatban, amikor Románia belépett az éppen megindult orosz-török háborúba, hadat üzent Törökországnak, amelytől forma szerint még függő viszonyban volt. Románia ezzel a lépéssel az állami szuverénitás teljes birtokába lépett. A méltán megünnepelt évforduló alkalmából érdemes megtekinteni azt az utat, amely ide vezetett, azokat a nemzetközi előzményeket és körülményeket, amelyek a függetlenség kikiáltását lehetővé tették. Az előzmények A nemzetközi tényezők szempontjából a legfontosabb, alapvető előzmény az orosz—török viszony kérdése, vagy más oldalról, Törökország balkáni területeinek a kérdése. A 19. század második felében még három kontinensre, Európára, Ázsiára és Afrikára kiterjedő török birodalom kezében volt a Fekete-tenger déli partvidéke és az a két tengerszoros, a Boszporusz és a Dardanellák, amelyeken keresztül a Fekete-tenger érintkezett a Földközi-tengerrel. A szorosok birtokában a török kormányzat hatalmában állt, hogy milyen hajókat enged át a két tenger között. Az orosz birodalom számára ez igen fontos kérdés volt, különösen a régebbi korszakokban, amikor a birodalom még minden irányban el volt vágva a melegvizű tengerektől. Ezért a cári orosz kormányzat már a 17. század vége óta meg-megújuló kísérleteket tett annak érdekében, hogy először meghódítsa a Feketetenger északi partvidékét, amely akkor még török fennhatóság alatt állt. Ez a törekvés kezdeti kudarcok után a 18. század második felében sikerrel járt. Ettől kezdve már arra irányult Oroszország törekvése, hogy egyre közelebb jusson a Fekete-tenger déli partvidékéhez, főképp pedig a tengerszorosokhoz. A végső cél voltaképpen a tengerszorosok megszerzése volt. Ezek birtokában ugyanis Oroszország számára nyitva állt volna az út a Földközi-tenger felé. I. Péter és utódai idején, a 18. században még elsősorban katonai-stratégiai megfontolások késztették a cári kormányzatot ilyen irányú tervezgetésekre és kísérletekre, különösen azután, hogy az északi tengerpart már orosz kézben volt. Nyilvánvaló volt * A pontos dátumoknál minden esetben a ma használatos gregorián-naptár és a pravoszláv egyházhoz tartozó területeken akkor használatos julián-naptár szerinti dátumot adjuk meg. Az első adat a julián-, a második a gregorián-naptár szerinti nap. 1*
