Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

208 KRÓNIKA magyarországi munkásmozgalom történetére vonatkozó kutatások kiterjedt és elmélyült volta ezzel szemben megfelelő módon biztosította az illegális kommunista párt és az 1944-ig legálisan működő szociáldemokrata párt politikájának korábbi torzításoktól mentes hiteles ábrázolását. Kötetünk a munkásmozgalom történetét nem elszigetelten vizsgálja, hanem az ország története szerves részeként; megvilágítva pártjai viszonyát az ország különböző belpolitikai erőihez, s állásfoglalásaikat a korabeli közvéleményt foglalkoztató legfontosabb társadalmi kérdések és nemzeti problémák tekintetében, ugyanakkor utal kapcsolódásukra is a munkásmozgalom nemzetközi szervezeteihez, irányzataihoz. A téma kritikus vizsgálata határozott, de egyoldalúságoktól és leegyszerűsítésektől mentes igazságos értékelésekhez vezetett; a problémák és a hibák sokoldalú elemzése legkevésbé sem homályosítja el a számos áldozatot követelt hősies küzdelem nagyszerűségét. Különösen kiemelkedő fejezetet jelent a kommunisták és baloldali szociáldemokraták összefogásával a 20-as évek közepén létrejött és rövid ideig fennállt legális Magyarországi Szocialista Munkáspárt története, amelynek érdemei elévülhetetlenek, nem utolsó sorban a magyarországi agrárkérdés, a munkás-paraszt szövetség jelentőségének felismerésében. De leginkább figyelemreméltó annak bemutatása, hogy miként győzött a Kommunisták Magyarországi Pártjában a népfrontpolitikai irányvonal, hogy a párt által vezetett antifasiszta függetlenségi népfrontpolitika milyen erőfeszítéseket tett a második világháborúba belesodort ország megmentéséért és demokratizálásáért, mint a szocializmus irányába való továbblépés feltételéért. Magyarország katonai részvétele a második világháborúban viszonylag kevésbé részletes ábrázolást nyer a kötetben annak főleg külpolitika-történeti — de a belpolitikai összefüggésekre is állandóan figyelemmel lévő — bemutatása mellett, hogy milyen tényezők juttatták lejtőre, majd katasztrófába az országot. Ennek során ismét különös jelentősége van a téma szélesebb európai összefüggésekben történő megvilágításának, s azon belül a szűkebb környezettel, a szomszédos országok politikájával való összeveté nek is, ami ezek viszonyainak mélyrehatóbb ismeretét kívánná meg, mint amivel az eddigi kutatások alapján rendelkezünk. Mégis úgy véljük, e tekintetben is sikerült előrelépni. Az első világháború után kialakított békerendszer, s ennek keretében Trianon problematikája, a békeszerződés revíziójára irányuló törekvéseknek egy össz-európai rendezés keretében való elképzelése, majd e koncepciónak - nem utolsósorban az angol-francia politika magatartása következtében - a német és olasz támogatás igénylésére való redukálódása, a kisantant-politika jellegzetességei, a szoyjetellenesség szerepe a kelet-közép-európai országok, köztük Magyarország politikájában; a tengelyhatalmak csatlós-rendszerének kialakulása, — mind olyan kérdések, amelyek csak kölcsönös összefüggéseikben érthetők meg igazán, és világíthatok meg reálisan. A német-magyar viszony jellegének és következményeinek vizsgálata ugyancsak más országok németekhez fűződő viszonyával összehasonlításban történik; az ellenállás, és a háborúból való kiút-keresés módozatai és intenzitása összehasonlító vizsgálatához ez is egy lényeges szál. Uj eredményként jelentkezik a kötetben a nemzeti kisebbségek oly nagy szerepet játszott kérdésének marxista vizsgálata: reális képet kapunk egyrészt a magyar kisebbségek helyzetéről a kisantant országaiban, amelyet a magyar revíziós politika nagymértékben kihasználhatott ugyan, mégsem integrálhatta magába a magyar kisebbségek e politikával szembeforduló áramlatait, másrészt a Magyarországon élő nemzetiségi kisebbségek helyzetéről, a velük szemben alkalmazott magyar nemzetiségpolitikáról. Míg a második világháborúig a németség volt a trianoni Magyarország egyetlen nagyobbszámú nemzeti kisebbsége, az ország területének 1938-1941 közti négyízbeni gyarapodása igen jelentőssé tette a szlovák, kárpátukrán, román, délszláv nemzetiségi kisebbséget, arról nem is beszélve, hogy a magyarortzági németség ugyanezen területgyarapodások során a náci Németország által befolyásolt legnagyobb külföldi német népcsoporttá növekedett. A politikatörténet legfontosabb szereplőinek jellemzésére külön is szerettünk volna gondot fordítani a kötetben. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom nagy alakja, Károlyi Mihály, az 1919. évi Tanácsköztársaság kimagasló vezetője, Kun Béla, az ellenforradalmi korszak munkásmozgalmának hős mártírjai, mint Sallai és Fürst, Schönherz és Ságvári, vagy a szélsőjobbról balfelé fejlődő, a függetlenségi harcba bekapcsolódó, és hazájáért életét áldozó Bajcsy-Zsilinszky megannyi önálló portrét is érdemeltek volna, de a történelem olyan negatív figurái esetében is indokolt tömör politikai portré beiktatása, mint az ellenforradalmi korszakot nev vei fémjelző Horthy, az egy évtizeden át a kormány élén állott Bethlen, a totális fasizmussal kísérletező Gömbös és Imrédy, a felelősségét érző és dilemmáiból a halálba menekülő Teleki, a Szovjetunió ellen hadba lépő Bárdossy, a taktikázó Kállay, a szolgalelkű Sztójay, a katasztrófát teljessé tevő Szálasi. Terjedelmi okokból