Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
KRÓNIKA 209 azonban csak igen korlátozottan élhettünk a kínálkozó lehetőséggel; a portrék megfestése helyett a kötet sokszor inkább mozaikképet ad, amely a történelem szereplőinek a folyamatos előadás során bemutatott politikai tetteiből illetve mulasztásaiból, s idézett megnyilatkozásaiból áll össze. Az olvasó bizonyos szellemi közreműködésével a hiteles elemekből könnyen kialakuló ezen „mozaik-képek" talán nem is kevésbé értékesek készen nyújtott portréknál. A kor szellemi portréját viszont nagy önálló fejezetek próbálják felvázolni, amelyek a politikai gondolkodás történetére koncentrálva, politikai-ideológiai aspektusból foglalkoznak a közoktatás, a sajtó, a tudomány, az irodalom, a művészetek történetével is. A vizsgálódás köréből - hiányérzetet okozva - eleve kirekesztődnek viszont így a természettudományok, melyeknek az iparban, mezőgazdaságban hasznosított némely fontosabb eredményéről azonban a gazdaságtörténeti fejezetekben szó esik. Jelentős és kellően dokumentált megállapítása e fejtegetéseknek, hogy egy mélységesen reakciós társadalmi rendszer viszonyai között is létrejöhetnek a tudományban, az irodalomban, a művészetekben haladó irányzatok, nagy alkotások. Ezt igazolja a sajtó különböző politikai irányzatokat követő lapjainak vizsgálata is, az ellenforradalmi rendszer behatóan ismertetett reakciós sajtópolitikája ellenében. A hivatalos művelődéspolitika „nevelési" eszményein és módszerein is át-áttörnek alulról jövő pozitív kezdeményezések. De a közművelődést egészében és minden részében az ellenforradalmi rendszer ideológiája uralja, mellyel szemben igen nehéz, elnyomott és üldözött helyzetben vannak az ellenzéki politikai ideológiák. A kötet jól érzékelteti a polgári liberalizmus lehanyatlását, a polgári radikalizmus visszaszorulását, a marxista ideológia helyzetét, igen alaposan, kritikusan foglalkozva a szociáldemokrata ideológiával, és a nagy egyéniségeket (Lukács György, Révai József, Bálint György) felvonultató kommunista ideológiával. Igen figyelemreméltó a népi írók „harmadik utas" mozgalma ideológiájának elemzése is. Ami pedig magát az ellenforradalmi rendszer ideológiáját illeti, rendkívül tanulságosan mutatja be a „keresztény-nemzeti" államelv kialakulását, s benne az antiszemitizmus és nacionalizmus szerepét; a fajvédők majd a nyilasok szélsőjobboldali eszméit éppúgy, mint a konzervativizmus különböző klerikális, antiliberális, autokratikus irányzatait és azok főbb képviselőit. Fejlődésükben és ellentmondásosságukban ábrázolja az egyes ideológiai irányzatokat, a nemzetkarakterológiai kísérleteket, a „magyarságtudományt", a „magyar világnézetet", a „szentistváni állameszmét", megmutatva ezek olyan vonatkozásait is, amelyek a német fasizmus politikai és szellemi befolyásával szemben bizonyos „önálló tartást" igyekeztek adni a sajátos magyarországi ellenforradalmi rendszernek. Magyarország tízkötetes története - s így a sorozat e 8. kötete is - tudományos szintézis, és nem tankönyv, iskolásán megfogalmazott didaktikai célokkal. Nevelőereje marxista-leninista tudományosságában van: alapvetően ezzel akar hatni olvasói ma már láthatóan széles tömegeire, különösen a felnövekvő új generációk történetszemléletére, amelyért az egész szerzői és szerkesztői gárda mély felelősséget érez. Az 1918-1919. évi forradalmak, és az ellenforradalmi korszakkal szemben vívott haladó harcok emléke e korszakok bonyolult problematikája alaposabb megismerése révén feltétlenül tanulságosabbá válik. A most összefoglalt, elemzett és értékelt ismeretanyag persze korántsem lezárt; meg minden bizonnyal sok vita lesz az e kötetben tárgyalt kérdésekről is, s remélhetőleg még sok további alapos kutatásnak lesz ihletője. így lehet történettudományunkban is a továbblépés jelentős előmozdítója. (Tilkovszky Lóránt)
