Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
KRÓNIKA 207 elhanyagolt kelet-európai kapcsolatoknak érdemük szerinti súly jut, s figyelemmel voltunk a keletközép-európai régió gazdasági, társadalmi fejlődésének, politikai történetének, ideológiai szférájának sok közös vagy hasonló vonására is. Leginkább gazdaságtörténeti vonatkozásban voltunk felkészülve erre a feladatra: sikerült szélesebb kelet-közép-európai keretben vizsgálni Magyarországnak az első világháború utáni kritikus gazdasági helyzetét a kialakuló új feltételek közt, amelyeket az egész térségben a gazdasági nacionalizmus autarchikus tendenciái jellemeztek. Az infláció méretei, a stabilizáció módja, a gazdasági rekonstrukció belső ellentmondásai, majd a világgazdasági válság hatása és az állami beavatkozási politika előtérbe lépése, a német gazdasági térhódítás, s végül a második világháború alatt a német hadigazdaság rendszerébe történt bekapcsolás kérdése, s általában a gazdasági növekedés és struktúraváltozás vizsgálata a korszak nemzetgazdaságának egészében épp úgy, mint egyes ágazgataiban, a más - elsősorban a szomszédos - országokkal való összehasonlítás révén a kötetben igen figyelemreméltó megvilágítást nyer. Az ország korabeli társadalomtörténetének vizsgálata terén szintén megnyilvánult ez a komparatisztikus törekvés, de a gazdaságtörténethez hasonlóan intenzív érvényesítésének egyelőre korlátokat szabott az ilyen irányú vizsgálatok még nem eléggé kiterjedt és elmélyült volta az érdekelt országok történeti kutatásában. Hazai viszonylatban is úttörő jelentőségű a kötet társadalomtörténeti fejezete, amely a tárgyalt korszakban végbement demográfiai változások, s az ország népessége különböző szempontok szerinti megoszlásának ismertetése után részletesen elemzi a társadalom szerkezetét és problémáit. A magyarországi társadalomfejlődés sajátosságaként említi a feudális-nemesi társadalom maradványainak továbbélését, az egyes társadalmi osztályok és rétegek kasztszerű elkülönülését. Vizsgálja az arisztokrácia és a nagytőke eredetét, összetételét, gazdasági és politikai súlyát, az „úri középosztály" és a középburzsoázia szerepét; az értelmiséggel kapcsolatban elemzi azt a feszültséget, amely az ún. zsidókérdésben nyilvánult meg. A parasztság és rétegei beható vizsgálata után ismerteti a falusi és városi proletariátus, majd különös gonddal az ipari munkásság helyzetét. A féjezet az ország lakossága életkörülményeinek alakulását felvázoló alfejezettel zárul, amely mindenekelőtt az egészségügyi ellátottság és az iskolai képzés kérdéseire fordít figyelmet. Emellett utal az életforma ekkoriban bekövetkezett olyan változásaira, amelyek az urbanizációval, a tömegkommunikáció nagyhatású eszközei (rádió, film) elterjedésével, a sport, üdülés, turizmus szélesebbkörűvé - mégsem általánossá - válásával függenek például össze. Ez a rész tartalmilag egyrészt az egyetemestörténeti fejezet keretében az életforma korabeli változásairól már megadott általános képet egészíti ki ezek hazai viszonylatban történő bemutatásával, másrészt a hazai művelődéstörténetnek a tömegkultúra vonatkozó részét foglalja magában. Ε tekintetben megmutatkozó vázlatossága arra utal, hogy a tömegkultúra kutatása történettudományunktól még jelentős további erőfeszítéseket kíván. A kötet gazdaság- és társadalomtörténeti megalapozottsága teszi lehetővé az ellenforradalmi rendszer jellegének, hatalmi struktúrájának mélyebb vizsgálatát. Ebből „egy sajátos fasiszta-autoritatív-konzervatív diktatúra" (488. 1.) képe bontakozik ki, amely a nagybirtokosok, nagytőkések, felsőbb tiszti és államhivatalnoki kar hatalmi szövetségén alapul, a finánctőke megnövekedett súlyával, de a politikai élet előterében mégis a vele egyre szorosabban összefonódó nagybirtokkal. A saját érdekei fokozottabb érvényesítésére törő úri középbirtokos (gentry), katonatiszti, államhivatalnoki csoport szélsőjobboldali szárnya a konzervatív autoritativ berendezkedéssel szemben a nyílt és totális fasiszta diktatúra híve; ez a tendencia a 20-as évek második felében háttérbe szorul, de a 30-as években felerősödik. Gömbös, majd Imrédy kormányának kísérlete a totális fasiszta diktatúra megvalósítására nem jár sikerrel; csak Magyarország német megszállása után épül az ki, főleg Szálasi uralma alatt. A kötet behatóan foglalkozik az államforma kérdésével, a kormányzói és kormányzóhelyettesi intézménnyel, a polgári kormány és a katonai vezetés kérdésével, az alapvető törvényekkel, parlamentarizmussal és pártviszonyokkal, a társadalom egyesületi illetve hivatásrendi megszervezésével, az egyházak és az állam kapcsolatával. Az ezekre vonatkozcj konkrét ismeretek hasznosak lehetnek az. ellenforradalmi rendszer jellege körül folyó vitákban, amelyekhez a kötet természetesen nem a lezárás, hanem a gazdagítás igényével járul hozzá. A tárgyalt korszak magyarországi belpolitika-történetének kidolgozása során erős hiányát éreztük egy olyan kézikönyvnek, mint amelyben az NDK történészei a német polgári pártok és egyéb politikai szervezetek történetét egyenként feldolgozták. A jobboldali és különösen a szélsőjobboldali pártok történetének viszonylag alapos ismerete korántsem párosult a baloldali, vagy legalábbis a kormánytól balra álló ellenzéki polgári pártok és szervezetek hasonló alaposságú ismeretével. A
