Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI Igazgatóválasztmányi ülés A Magyai Történelmi Társulat Igazgatóválasztmánya Berend T. Iván akadémikus elnökletével 1977. február 8-án tartott ülésén megvitatta a Társulat 1976. évi működéséró'l készült beszámolót és az 1977. évi munkatervi javaslatot. A Szabolcs Ottó főtitkár által beterjesztett munkatervi javaslatot élénk vita követte, amelyben felszólaltak: Spira György, Sándor Györgyné, Kosáry Domonkos, Sipos Péter, Mérey Klára, Bassa Endre, Fehér András és Vass Henrik. Az Igazgatóválasztmány a jelentést elfogadva megállapította, hogy a Társulat 1976-ban minden korábbinál szélesebbkörű és sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Ennek szerves folytatása az 1977. évi munkatervi javaslat, melyet néhány módosítással az Igazgatóválasztmány elfogadott. Vitaülés A Magyar Történelmi Társulat és a TIT budapesti szervezete történelmi szakosztálya 1977. március 29-én a Kossuth Klubban nagy érdeklődést kiváltó vitát rendezett a KMP és a Márciusi Front a legújabb kutatások tükrében címmel. A Béki Ernő elnökletével folyó vita előadója Pintér István kandidátus, az MSzMP KB Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa volt. A Magyar Történelmi Társulat és a ΉΤ budapesti szervezete történelmi szakosztálya 1977. április 1-én a Kossuth Klubban vitát rendezett a két világháború közötti szociáldemokrácia kutatásának kérdéseiről. A vitát vezették: Erényi Tibor, Hajdú Tibor, Márkus László, Pintér István, Szabó Ágnes és Szakács Kálmán. A NÉMET-MAGYAR TÖRTÉNÉSZ VEGYES BIZOTTSÁG 1976. ÉVI ÜLÉSSZAKA A Német-Magyar Történész Vegyesbizottság szokásos évi ülését 1976. október 3. és 9. között Budapesten és Szegeden tartotta meg. Az ülésszak tárgyalásainak középpontjában a közép-európai szociáldemokrata pártok 19. századi szerepének vizsgálata állott. Ursula Herrman (NDK Marxizmus-Leninizmus Intézet) előadásában a marxista tömegpártok 1871 és 1890 közötti kialakulását és jellegzetességeit tárgyalta. Rámutatott arra, hogy ennek az időszaknak a szociáldemokrata pártjai fontos láncszemét jelentik a Kommunisták Szövetségétől a lenini új típusú pártig vezető fejlődésnek. Történeti szerepüket abban látja, hogy a munkásosztálynak önálló, a burzsoáziától szervezetileg, politikailag és ideológiailag elszakadó szervezetét hozták létre, amelyik a munkástömegeket a marxizmussal felvértezve, előkészítették a munkásosztályt a hatalomátvétel történeti feladatára. A tőkés-proletár ellentét kibontakozásának egybeesése a polgári nemzetállam megteremtéséért folytatott küzdelemmel Németországban, a gazdasági nehézségek és a marxizmus elterjedt volta a német munkásmozgalomban együttesen eredményezték, hogy a Német Szociáldemokrata Munkáspárt az első és tipikusan ilyen tömegpártnak tekinthető. Ennek megállapítása jogosította fel a szerzőt arra, hogy a továbbiakban a Német Szociáldemokrata Munkáspárt vizsgálata alapján állapítsa meg a korszak proletár tömegpártjainak jellegzetes jegyeit. Programját tekintve a proletár tömegpártot a marxizmusnak tudományos világnézetként való elfogadása és a forradalmi célkitűzés jellemezte. Fontos eleme volt továbbá internacionalista jellege is.
