Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

200 FOLYÓIRATSZEMLE elutasítóan viselkedett, az angolok más megoldás után néztek. Tárgyalásokat kezdtek az érdekelt hatalmakkal, de most már nem a „nyitott kapuk" elvének elfogadtatására törekedve, hanem Kína különböző érdekszférák szerinti felosztását szorgalmazva. Egyelőre úgy látszott, Amerika kimarad ebből a felosztásból. Ez adta az ösztönzést a Kínában érdekelt gazdasági köröknek, hogy a kormányra nyomást gyakoroljanak. Az amerikai külügyminisztérium élére ekkor került J. Hay, aki az expanziós politika egyik képviselője volt. A széles látókörű, keleti ügyekben kiváló szakértőnek számító Hay tisztában volt azzal, hogy a különböző érdekszférákat nem lehet felszámolni Kínában, és csak arra lehet törekedni, hogy megakadályozzák a területek még erősebb elkülönülését és fenntartsák az egységes vámrendszert. Ennek előmozdítására az amerikai külügyminisztérium 1899-ben memorandumban fordult az érdekelt európai és ázsiai hatalmakhoz, amelyben a „nyitott kapuk" elve védelmezőjének vallotta magát. A memorandum gyakorlatilag semmi újat nem tartalmazott, a korábbi elveket ismételte meg, és azt sem lehetett tőle várni, hogy a nagyhatalmakra különösebb hatással legyen. Jelentősége az USA szempontjából volt elsősorban mérvadó. Az USA ezzel aktív játékosként belépett a kínai játszmába, mint olyan hatalom, amely ha nem is képviselt komoly konkurrenciát, de más hatalmakkal szövetségben befolyásolhatta az erőviszonyokat. Még jelentősebb volt a memorandum hatása a belpolitikai életben. Egyrészt kielégítette azokat, akik a távolkeleti érdekek védelmében aktívabb politikát követeltek a kormánytól, másrészt megnyugtatta azokat is, akik attól féltek, hogy az USA az európai gyarmattartó hatalmak nyomdokain haladva, nagy pénzáldozatokat követelő katonai és diplomáciai vállalkozásokba bonyolódik. A „nyitott kapuk" elvének védelmezőjeként egyrészt rácáfolt eddigi politikai közömbösségére, másrészt nyíltan elkülönítette magát a régi világ hatalmaitól, hangsúlyozva békés kereskedelmi szándékait. A boxer-lázadást követő új kínai helyzet újabb memorandum benyújtására késztette az amerikaiakat, amelyben újra a kereskedelem szabadságának biztosítását, Kína integritásának fenntartását követelték. A szerző véleménye szerint az amerikai politikának volt gyenge oldala is. Az amerikai kormány ugyanis semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy e politika aktivizálása érdekében vállalja az ezzel járó katonai és diplomáciai kockázatot. így nem foglalt állást, amikor Oroszország a „nyitott kapuk" szellemének megfelelően felszólította az egyes nagyhatalmakat, hogy vonják ki csapataikat Pekingből. A „nyitott kapuk" politikáját értékelve a szerző az eddigi állásfoglalásokkal ellentétben leszögezi, hogy nem volt elhibázott politika, és nem annyira az USA gyengesége, mint ereje mellett bizonyít. Az ipari, pénzügyi potenciáljával tisztában lévő Amerika ugyanis nem érte be azzal, hogy a kínai piacnak csak egy részét kapja meg, hanem az egész kínai piacra igényt tartott, amit a „nyitott kapuk" politikája egy időre biztosított is. Véleménye szerint a „nyitott kapuk" elve az USA számára igen előnyös terjeszkedési stratégiának bizonyult. Az antikolonializmusnak és a gazdasági imperializmusnak érdekes keveréke volt. Az USA-nak a vezető imperialista nagyhatalmak mögé való késedelmes felzárkózása egyben előnyt is jelentett. Lehetővé tette, hogy gazdasági nagyhatalommá fejlődjék, a gyarmatosítás minden hátráltató tényezője nélkül. (Rtvista Storica Italiana, 1970. 4. sz. 400-471.1.) T. A külföldi folyiratszemlét írták: ifj. Barta János (B. J.), Bogyirka Emil (B. E.), Csorba Csilla (Cs. Cs.), Krausz Tamás (K. T.), Menyhárt Lajos (M.) és Teke Zsuzsa (T).