Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
194 FOLYÓIRATSZEMLE egyértelműen a tömb-politikához vezetnek. Ε felismerést tükrözi, hogy 1912 júniusában Poincaré az e térségre francia részről kimondani szándékozott pártatlanság, érdeknélküliség elvét sem Oroszországgal, sem Angliával nem tudja elfogadtatni. Ez arra kényszeríti, hogy egy fontosabb cél, az antant szövetség fenntartása érdekében, a kevésbé súlyos kérdésben engedményt tegyen. A „mozdulatlanság" politikájának feladatát mutatja az a tény is, hogy márciusban a francia kormány még elzárkózik a Bulgáriának adandó nagyobb kölcsöntől, júniusban azonban már nem emel szót a folyósítaridó 25 millió frankos tétel ellen. Hamarosan, egy Németország elleni háború eshetőségével számolva, Franciaország számára sem tűnik közömbösnek a francia kölcsönnel támogatott Szerbia közeledése Bulgáriához. Megtörtént tehát az a változás, melyben a tisztán nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikai elgondolások helyére az elsőrendű szempontot - a Németország elleni összefogást - jobban szolgáló, ugyanakkor francia részről a kevésbé fontos kérdésben elkerülhetetlen kompromisszummal együttjáró, tömbpolitika került. A franciák számára az átállást megkönnyítették és az utólagos politikai változást szolgálták a már meglévő gazdasági relációk. René Girault kitűzött feladatát, az első világháború előzményei egy fontos kérdésének részletes elemzését, elvégezte. Témája azonban még számos megválaszolatlan kérdést vet fel, hiszen egy állami szintű döntés meghozatalához több mozzanat, csoport- és államérdek járul hozzá, s ezek kutatása (pl. francia politikusok és katonai vezetők, politikusok és a sajtó, francia politika és az orosz sajtó viszonya), főként pedig - mint ahogy azt a szerző is hangsúlyozza - a politikai elhatározást determináló belső gazdasági, szociális, ideológiai háttér mélyebb elemzése még nem kielégítő. (Revue Historique, 1975ljanvier-mars) Cs. Cs. GEORGE W. EGERTON: LLOYD GEORGE KORMÁNYA ÉS A NÉPSZÖVETSÉG LÉTREHOZÁSA 1919-ben a párizsi békekonferencián alakultak ki a világ első nagy nemzetközi béke-, biztonsági és együttműködési szervezetének körvonalai. Fél évszázad távlatából a Népszövetség létrehozását elsősorban az angol-amerikai liberalizmus kezdeményezésére vezethetjük vissza, amely így próbált védekezni a világháború és a világforradalom kettős kihívásával szemben. Az amerikai oldal s különösen Wilson elnök szerepét a történetírás már nagyjából feltárta. Az angol fél tevékenységének vizsgálata azonban mindeddig csak részleteredményekre vezetett, s nem szüntette meg azt a bizonytalanságot, amely Lloyd George és koalíciós kormányának szerepét körülveszi. Ez utóbbinak feltárására vállalkozott ismertetendő cikkében a szerző, a vancouveri egyetem (Kanada) oktatója. Az antant országokban a szövetség-tervezetek már az első világháború folyamán megfogalmazódtak. Angliában több radikális és liberális csoportosulás (Bryce csoport, Fabiánusok, Népszövetség társaság) foglalkozott a jövendő háború megakadályozásának lehetőségével, s javasolta, hogy a békeszerető államok alakítsanak nemzetközi szervezetet e célból. Amivel túljutottak a háború előtti békemozgalmak tervezgetésein, az a béke megszegője ellen végrehajtandó fegyveres fellépés szükségességének elismerése volt. A világháború ugyanis bebizonyítani látszott, hogy a nemzetközi megegyezéseknek csakis az erő felhasználásával lehet érvényt szerezni. A népszövetségi eszmék meg tudták nyerni valamennyi jelentős, a társadalom véleményét formálni képes szervezet - egyházak, politikai pártok, vezető újságok - támogatását. A mozgalom vezetői a kor neves politikusai voltak. Egyetértettek végül a gondolattal Anglia háborús miniszterelnökei is, a terv realizálását mégsem támogatták teljes szívvel, mert fel kellett mémiök, hogy Anglia csatlakozása egy ilyen szervezethez milyen forradalmi változáshoz vezetne mind a hagyományos brit politikában, mind a nemzetközi diplomácia rendszerében. Az angol hivatalos politika ugyanis - a vezérkar tanácsára - ragaszkodott az európai béke megőrzésének korábbi brit-központú feltételeihez: az európai egyensúly, valamint a brit tengeri fölény elvéhez. A szövetségi elképzelések csak a külügyminisztériumban találtak némi kedvező visszhangra. 1917 eseményei azután egyértelműen bebizonyították a brit kormány elképzeléseinek idejétmúlt voltát. Mind a bel- mind a külpolitikai tényezők egyaránt az új biztonsági szervezet létrehozásit
