Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

184 FOLYÓIRATSZEMLE Toltsztoj nézeteinek tükreként s a 19. század eleji Oroszország korrajzaként is figyelembe kell venni. Ez utóbbi funkciója kapcsán mutat rá, hogy a szépirodalmi alkotás tehát az olasók történelmi nézeteit, adott korra vonatkozó ismereteit is befolyásolja. így kettős funkciója lehet. Egyrészt a kutató történész számára szolgálhat forrásul adott korszak rekonstruálásakor, másrészt a megismerés forrásaként is figyelembe kell venni, mint a korszak megismerésének egy igen fontos eszközét. Ez a szépirodalmi mű mint történeti forrás újabb funkciója. Ismét csak a teljesebb, árnyalt történeti kép nevében hivatkozik a források komplex együttesére, amelyben a művészi tükrözés termékeinek is fontos szerepet szán. Különösen a történetszemléletnek mint a világnézet részének alakításában. Ezért is értékeli nagyra V. T. Pasuto monográfiáját, amely azt vizsgálta, hogyan tükröződik a középkori orosz történet a szovjet irodalomban. Természetesen az irodalmat, sőt magát a művészt történeti társadalmi meghatározottságában kell figyelembe venni. Másként tükrözik pl. a háború időszakát Szimonovnak az eseményekkel szinte szinkron publikált művei, s másként a közelmúltban megjelent alkotásai. A szépirodalmi mű történeti forrásként való felhasználásakor erre is tekintettel kell lenni. Befejezésül a művészi színvonalat és a pártosságot említi a szerző, ami emeli a művészi ábrázolások történeti forrásértékét. (Isztorija SzSzSzR 1976. 1. sz. 125-141. I.) M. V. V. GORBUNOV: LENIN BÍRÁLATA OROSZORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÉNEK MENSEVIK KONCEPCIÓJÁRÓL A szerző tanulmányában - Lenin munkái és egyéb dokumentumok alapján - kísérletet tesz a mensevikek nézeteinek kritikai bemutatására a címben jelzett problémakörben. Ennek tárgyalását a szerző három módszertani kérdés köré csoportosítja. Megvizsgálja a történelmi fejlődés objektív és szubjektív tényezőinek összefüggését az oroszországi kultúra jelenségeinek területén, a mensevik nézetek vizsgálatán keresztül. Választ keres arra a kérdésre is, miképpen ítélték meg a mensevikek Oroszország gazdasági és politikai érettségét, az ország kulturális szintjét a szocialista forradalom feltételei szempontjából. Végül vizsgálja a szerző a forradalom mozgatóerőinek szerepét és jelentőségét a mensevik értelmezésben; eközben kitekint a kultúra-elmélet területére is. A szerző a lenini kritika kündulópontjául a mensevikek szemléletének az oroszországi gazdasági fejlődésre vonatkozó elemei elvetését tekinti. A gazdasági fejlődés „leküzdhetetlen" tényezőiről, a történelem „szilárd törvényeiről" kialakult mensevik koncepciók mechanikus determinizmusa, a forradalmi fejlődés szubjektív tényezőinek alábecsülése a munkásosztály és politikai pártja szerepének téves értelmezéséhez vezetett, amelynek szemléletes megnyilvánulása a politikai gyakorlatban a likvidátorság volt. A mensevik elmélettel szemben az oroszországi kultúra fejlődését a konkrét történelmi talajon Lenin forradalom-elmélete ragadta meg. A vizsgálat során arra az eredményre jut a szerző, hogy ennek az elméleti fejlődésnek a csomópontja a szocialista forradalom egy vagy néhány nem feltétlenül magasan fejlett országban való győzelmének felismerése. Ezzel szemben a mensevik koncepció alapvonalát a „lázadó" és „barbár" Oroszország és a „kulturált" Nyugat vulgáris szembeállítása alkotta. A szocialista forradalom egy meghatározatlan kulturális szinthez való kötése neip volt új elem a mensevikek elméleti kelléktárában. A szerző itt utal a II. Internacionálé sémájának átvételére és hangsúlyozza a „német minta" kautskysta elméletének jelentős hatását. Gorbunov kiemeli azt a lenini gondolatot, amely síkra száll a kultúra színvonalának absztrakt felvetése ellen. A szerző továbbá kiemeli a mensevik ideológusok és Trockij nihilizmusát és kozmopolitizmusát az oroszországi kultúra fejlődésének megítélése terén. A szerző megjegyzi, hogy ez a megítélés nem vonatkozik valamennyi mensevik vezetőre, így pl. Plehanovra sem. A szerző a mensevik és bolsevik szembenállásnak másik sarkpontját abban határozza meg, hogy az előbbiek az oroszországi politikai életben két tábort különböztettek meg: az önkényuralmat és a burzsoáziát az egész demokráciával együtt. A bolsevikok három fő tábort különböztettek meg, a liberális burzsoáziát és a munkásmozgalmat két szembenálló tábornak tekintették. Az osztályerő-