Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

FOLYÔIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK A. L. NAROCSNYICKIJ: A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉNEK ELMÉLETÉRŐL ÉS MÓDSZERTANÁRÓL A történettudományon belül speciális terület a nemzetközi kapcsolatok története. A fejlődés során változott a nemzetközi kapcsolatok tényleges tartalma, sokat módosult a róla kialakult felfogás is. Idézi a szerző a szovjet tudomány álláspontját korunk nemzetközi kapcsolatainak fogalmáról. Eszerint a gazdasági, politikai, jogi, ideológiai, kulturális érintkezések és kapcsolatok összességéről van szó, amelyek népek, államok, államcsoportok, különböző intézmények, szervezetek között érvényesülnek. Mindegyik összetevőt társadalmi, történelmi meghatározottságában, az adott nemzetközi körülmények, a kor részeként kell elemezni, bekapcsolni a viszonyok összességébe. A történelmi, társadalmi meghatározottságában, az adott nemzetközi körülmények, a kor részeként kell elemezni, bekapcsolni a viszonyok összességébe. A történelmi, társadalmi meghatározottság vizsgálata során találhatjuk magunkat szemben pl. azzal a kérdéssel: milyen mértékben, milyen feltételek mellett tükrözheti az uralkodó osztályok érdekeit. Narocsnyickij szerint a 16-^19. század során, amikor a burzsoázia még feltörekvő, haladó társadalmi erő volt, megtörténhetett az osztály- és népérdek viszonylagos, ideiglenes egybeesése. Sőt - a Napóleon elleni nemzeti mozgalmak alapján — nemesi földbirtokos rétegek is progresszív szerepet játszhattak egy-egy nép, nemzet történetében. Minden esetben érvényesült az uralkodó osztályok érdeke is, ezért viszonylagos az egybeesés, de bizonyos körülmények között a progresszív elemek domináltak, s ezért tükrözhette az elnyomó osztályok politikája, külpolitikája az egész nép érdekeit. Minden történeti kor, társadalmi formáció nemzetközi kapcsolatai rendelkeznek sajátosságokkal. Szerzőnk szerint az antikvitás nemzetközi viszonyait az jellemezte, hogy az uralkodó osztályok érdekei voltak a szinte kizárólagos meghatározók. A középkorban a nemesség, a dinasztiák és az egyház érdekei képezték a nemzetközi kapcsolatok determináns tényezőit. Uj helyzet állt elő a 16-18. század folyamán. Ekkortól beszélhetünk - elsősorban Európában - nagy, szuverén, központosított nemzetállamokról, soknemzetiségű birodalmakról. Ezek mint állandó és folytonos érintkező alakulatok, rendszert alkottak, amelyen belül szükségessé vált a kapcsolatok módjának szabályozása, s megtörténtek az első kísérletek a modern nemzetközi jog kodifikálására. A rendszeren belül hatalmi-politikai egyensúlyra törekedtek, s ennek érdekében hoztak létre katonai, politikai szövetségeket. Az abszolút monarchiák kora a 16-18. század. Ennek keretében az államérdek mint olyan önállósult, a nemesség szűken értelmezett érdeke háttérbe szorult. A nemzetközi kapcsolatok összetevőinek új értékrendjét teremtette meg a felvilágosodás és a nagy francia forradalom. A nemzet, a forradalmi hazafiság, a felszabadító háború kategóriái kerültek előtérbe. A feltörekvő, majd hatalomra jutott burzsoázia azonban nemcsak a nemzet érdekeit sajátította ki. Szinte párhuzamosan jelentkezett a kozmopolita világpolgárság, kezdetben haladó társadalmi tartalommal, később az erős nemzetek burzsoáziájának (Anglia) ideológiájaként. Az 1870-es évekig terjedő időszakot - a kapitalizmus világrendszerré válásának korát - a burzsoá nemzetállam érdeke és a hagyományos dinasztikus politika kompromisszuma jellemezte. Ez utóbbi a Szent Szövetség révén érvényesült, amely a „rend", a legitimitás nevében lépett fel. A nemzetközi kapcsolatok alakulását meghatározó különböző elvek a kérdés historiográfiájában is kimutathatók. A konzervatív nemesi-burzsoá - elsősorban német — iskola pl. az állami és nemzeti érdek egybeforrasztójaként mutatta be a porosz monarchiát. A liberális irányzatú iskolák vagy történelmi személyiségek és eszményeik meghatározó szerepét állították a középpontba, vagy a nemzeti szuverénitás eszméjét emelték ki vezérfonalként, de voltak, akik a nemzeti és a dinasztikus elv