Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

FOLYÓIRATSZEMLE 181 dualizmusát tekintették a diplomáciai kapcsolatok determináns mozgatójának. Sok munka szerzője vállalkozott a gyarmatosítás igazolására, a fajelméletnek, ill. a geopolitikai elvnek nyitva utat a történetírásban. Az első világháborúhoz vezető diplomáciai lépések feldolgozásaiban a hatalmi-politikai egyensúly elve uralkodott el, több szerző kiemelt jelentőséget tulajdonított a hadseregnek, mint külpolitikát alakító erőnek. Nagy hatással voltak a külpolitikai törekvések alakulására - s ez a történeti irodalomban is tükröződött - a különböző „pán" ideológiák (pánszlávizmus, pángermán ideológia stb.). A meghatározó elvek - érdekek - sokszínűsége jellemezte tehát a polgári történetírást. A sokszínűség ellenére egy általáiíos sajátossága is kialakult a polgári diplomáciatörténet-írásnak, amelyet az jellemzett, hogy a gazdasági-társadalmi és belpolitikai (tehát osztály) viszonyoktól függetlenül, elkülönítve rekonstruálták a nemzetközi kapcsolatok alakulását. Ezzel polemizálva formálódott a marxista szemléletmód. A klasszikusok több írása elvileg és konkrétan leplezte le a burzsoá külpolitika elveit, a polgári diplomáciatörténet iskoláinak egyoldalúságát, az osztály-meghatározottság kategóriáját állítva a középpontba. A szociáldemokrata történetírók, a közvetlenül monopólium-ellenes J. A. Hobson említése után a cikk Lenin munkásságának vonatkozó konzekvenciáit részletezi. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi viszonyok alakulását számos gazdasági, társadalmi, történelmi, politikai, ideológiai stb. tényező határozza meg, de nem véletlenszerűen, hanem strukturált rendszerként. A rendszer feltárása törvényszerűségek kimutatását teszi lehetővé, struktúrájának konkrét történeti ábrázolása pedig a nemzetközi kapcsolatok alakító tényezőinek adekvát bemutatását. Különös jelentőséget tulajdonít a szerző Lenin munkásságán belül a háborúk jellegéről szóló megállapításainak, a szocializmus-kapitalizmus együttéléséből fakadó nemzetközi helyzetben a szocialista külpolitika elvi megalapozásának. Ez utóbbi a szocializmus kivívott pozícióinak megvédését, a szocialista internacionalizmust és a békés egymás mellett élés elvét foglalta magába. Narocsnyickij hangsúlyozza, hogy a Szovjetuniónak létérdeke az elvi külpolitika folytatása, vitatja azokat a polgári álláspontokat, amelyek elmosnák a különbséget a tőkés nagyhatalmak ill. a Szovjetunió külpolitikája között. Rámutat, hogy a Szovjetunió csak annyiban ismeri el a cári orosz és a szovjet külpolitika folytonosságát, amennyiben ez a szocialista diplomácia elveivel összeegyeztethető, s nem geopolitikai tényezők határozzák meg az esetleges kontinuitást. A szovjet külpolitika 1939-ig terjedő időszakának elemzése után az 1945-ben kialakult új helyzet - a Szovjetunió megnövekedett nemzetközi súlya, a szocialista közösség létrejötte, a gyarmati rendszer felbomlása - lehetőségeit veszi számba a szerző. Új vonásként említi a szocialista országok közötti kapcsolatokat mint új típusú viszonyt. A megváltozott helyzet is igazolta a lenini külpolitikai elveket, lehetővé vált az elmélet fejlesztése is. De szükségessé is, mert a fejlett tőkés országok integrációs törekvései, a felszabadult országok útkeresése új színnel gazdagította a nemzetközi viszonyok eredőjét. A szocializmus mint rendszer sikerei, a marxista tudomány eredményei a polgári iskolákra is hatást gyakoroltak. A hagyományos polgári diplomácia-történetírás mellett, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának sok eredőjű jellegét hangsúlyozzák egyesek, objektív mozgató rugókat keresve. Cikkünk P. Renouvin és J.-B. Duroselle: Introduction à l'histoire des relations internationales (Párizs, 1964) c. munkáját említi ígéretes példaként. Ugyanakkor hivatkozik polgári munkákra, amelyek egy másik végletet tükröznek, irracionális tényezők determináns voltát vallják pl. a fasiszta német külpolitikában (G. Ritter: Die Dämonie der Macht. Stuttgart 1947). Utal polgári munkákra, amelyek a freudizmus ideológiájára alapozzák pl. a háborúk okainak feltárását. Végül megemlíti, hogy a matematizáló, modellizáló polgári kísérletek nem hoztak eredményt, a polgári historiográfia kiút-keresésének megnyilvánulásai maradtak csupán. (Voproszi Isztorii. 1976. 2. sz. 64-85. I.) M. L. I. GOLMAN: ENGELS ÉS A TÖRTÉNETI MEGISMERÉS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A cikk jegyzetapparátusa arról tanúskodik, hogy a kérdésnek igen gazdag a szovjet és nemzetközi szakirodalma. Golman ezekből, ül. Engels műveiből merítve foglalja össze, hogyan járult hozzá a történelmi materializmus a marxista történetszemlélet kialakításához, mint azt „A német ideológia", az „Anti-Dühring", az 1892-ben megjelent „A szocializmus fejlődése az utópiától a