Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

176 TÖRTÉNETI IRODALOM a Reichstagokra koncentrál. Ez összefügg azzal, hogy míg kezdetben a német nemzeti egységtörekvésekkel kapcsolatos politikai koncepciók domináltak, ma a kutatók arra is törekszenek, hogy a publikálásra kerülő Reichstag-akták a gazdaság- és társadalomtörténet számára messzemenően értékesíthetők legyenek. A nagyobb munkák között a fentieken túlmenően képet kapunk a Max-Planck Intézet vállalkozásáról is, az európai magánjog története irodalmának és forrásanyagának összefoglaló feldolgozásáról. Az intézet három nagy kötet publikálását tervezi, amelyek közül az első az 1100-1500 közötti korszakot (ez a kötet 1973-ban már meg is jelent), a második az 1500-tól a francia forradalomig terjedő időszakot dolgozza fel, a harmadik pedig a 19. századot középpontba állítva az első világháborúig jut majd el. A nagyszabású munka bizonyára további ösztönzést ad az összehasonlító jogtörténet műveléséhez, s kitágítja ismereteinket ezen a meglehetősen elhanyagolt területen. A Bonnban alapított újkori történelmi intézet (pontosabban: Vereinigung zur Erforschung der Neueren Geschichte) szintén egyetemes történeti jellegű forráskiadvány publikálásához fogott hozzá. Az újkori világtörténelem három nagy békekötésének részletes dokumentálásáról van szó: az 1648-as westfáliai béke, az 1815-ös bécsi kongresszus és az 1919/20-ban megkötött Párizs környéki békék anyagainak teljességre törekvő kiadásáról. Jelentősebb előrehaladás eddig ugyan csak az „Acta Pacis Westphalicae" sajtó alá rendezése terén történt, de ez önmagában véve is igen figyelemre méltó eredmény. Az 1962 és 1974 között megjelent hat kötet minden országban elismerést váltott ki a szakemberek körében, s bizonyára hasonló sikerre számíthat majd a közeljövőben kiadásra kerülő újabb 10 kötet is. Végül a császári Németország (1871-1918) szociális és politikai struktúrájának alaposabb megismeréséhez fog hozzájárulni az állami szociálpolitika legfontosabb dokumentumainak, valamint a német Reichstag választási statisztikáinak a kiadása. Az előbbi a mainzi akadémia történeti bizottságának, az utóbbi pedig a parlamentarizmus és a politikai pártok Düsseldorfban működő történeti bizottságának a vállalkozása. A szociálpolitikai forrásgyűjtemény a munkáskérdést helyezi központba, a kronológiai sorrend alapján négy nagyobb részre bontva közli majd a szóban forgó dokumentumokat és külön kötet foglalkozik Németország demográfiai, gazdasági és szociális struktúrájával. Méreteiben kisebb, de nem kevésbé fontos vállalkozás a választási statisztikák kiadása. A kétkötetes munka első része a választási eredményeket ismerteti, de képet ad a lakosság számának, továbbá regionális és vallási megoszlásának alakulásáról is, végül közli a képviselők legfontosabb biográfiai adatait. A második rész, amely a „választási struktúrák" címet viseli, részletes áttekintést ad a választási manőverekről, egyezkedésekről, a pártokat főbb irányzatok szerint fogja össze, s tulajdonképpen a választók, a tömegek politikai akaratának trendvonalát próbálja megrajzolni. Részben ezt a célt szolgálja azoknak a változásoknak a vizsgálata is, amelyek 1867-től kezdve a választási körzeteken belül jöttek létre elsősorban a gyors iparosodás, urbanizálódás, s ezzel összefüggésben a lakosság keletről nyugat felé áramlása következtében. Az évkönyv a továbbiakban - mint említettük - a legfontosabb tudományos tanácskozásokról számol be. A 12 ismertetésre kerülő konferencia, egy kivétellel, 1973-ban zajlott le, többnyire külföldi tudósok bevonására, aktív részvételére is sor került, s a vitára bocsátott témák a történettudomány fontos és aktuális problémáira vonatkoztak. Hírt kapunk - többek között - a nyugatnémet történészek és történelemtanárok Regensbvrgban megtartott közös konferenciájáról, amelyen a központi téma — Golo Mann előadása alapján — a történettudomány társadalmi szerepének problematikája volt. Tájékozódhatunk az 1848-as forradalom 125. évfordulójára rendezett előadássorozatról, a német munkásmozgalom korai szervezkedéseivel kapcsolatos nemzetközi szimpozionról, vagy arról a Rómában megtartott kollokviumról, amelynek témája a nemzetiszocialista és fasiszta külpolitika volt. Megvitatásra került több gazdaság-, illetve társadalomtörténeti problémakör is, így az ipari rendszer és politikai fejlődés a weimari köztársaságban, az iparosítás és „európai gazdaság", a szociális vezető rétegek a történelem különböző korszakaiban, végül a középkori összehasonlító várostörténet néhány kérdése. Külön említést érdemel a szovjet és a nyugatnémet történészek 19,73 októberében Mainzban megtartott tanácskozása. A konferencia a sajtóban is nagy visszhangot keltett, hiszen nemcsak tudományos, hanem politikai szempontból is jelentős eseménynek számított. Témája a kapitalizmuskori, 1861-1914 közötti Németország és Oroszország volt, s a résztvevők a két állam legkiemelkedőbb történész tudósai, a téma legismertebb szakemberei közül kerültek ki. A megbeszélések tárgyilagos,