Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
140 TÖRTÉNETI IRODALOM újból történő megvizsgálását, értelmezését kell célul tűzze. Ha e tények magyarázatának, az ellentmondások feloldásának más módja is lehetséges - már pedig gyakorta ez a helyzet -, annál többrétűbbé válik a magyar földet, vagy magyar múltat kutató munkánk. Ε részeknél a gondolkodás szépségét akarja felvillantani a szerző és átsugározni az olvasóra. Nem is az eredmény, a megoldás a lényeg, hanem a problémalátás, melynek gyújtópontjában mindig az ember áll. Nem ok nélkül hangsúlyozzuk az előbbieket, mert a recenzensben önkéntelenül felmerült a kérdés: kell-e, szabad-e ma még a munkahipotézisen alig túljutott kérdéseket beledolgozni egy végeredményben mégis elsősorban tudománynépszerűsítő könyvbe? Igaz, a szerző lelkiismeretesen felvonultatja az ellenérvek egy részét is, ám magával ragadó előadásmódja végső soron a „kettős honfoglalás" igazát sugallja. Holott ez nem is olyan egyértelműen tisztázott, hiszen a legfontosabb forráscsoportot alkotó régészeti leleteket mindeddig nem sikerült ebből a szempontból megfelelően értékelnünk. Egy ismertetés keretén belül nem követhetjük pontról pontra László Gyula rendkívül szellemes, elgondolkodtató érveit, hiszen a feltételezés lényegét alkotó avar-magyar azonosságot a szerző sem tartja egyelőre szilárd, beigazolt ténynek, hanem csupán a kutatómunkát előrevivő feltevésnek, melynek helyénvalóságát még nagyon alaposan meg kell majd vizsgálni. Annyit azonban szabadjon megjegyeznünk, - s ez indokolhatja végső soron e könyvbe való bekerülését is —, hogy maga a feltevés, az elősorjázó érvek és ellenérvek máris sok megoldatlan kérdés tisztázását mozdították elő, jó néhány új szemponttal gazdagították tudományágunkat és ez önmagában sem megvetendő eredmény. A kötet egységes világképfoglalata az igazság szenvedélyes keresése. Ez a néha önmaga cáfolatával kiteljesedő életmű szüntelenül újít és újul, akár maga az egykori élet. A kutatói eredetiséggel, fölényes jártassággal, hatalmas anyagismerettel és kritikai érzékkel sorjázó érvelés az életből indul és (ha néha kanyargós utakon is) oda tér vissza. Bolyongásai közben nincs csalhatatlan iránytűje (önmaga sem képzeli ezt), csak felelőssége, amellyel gyakorta nehézségek közepette keresi a helyes utat. S egy pillanatra sem törődik azzal, nem is neheztel, ha kételyeik miatt elengedik kezét kollégái, vagy elhagyják korábbi tisztelői. Igaza van: gondolatait akkor is joga van leírni, ha csak másokat termékenyít meg vele. László Gyula értéktisztelő és értékfelmutató, az élethez tapadó, azt megelevenítő, a holt tárgyakba életet lehelő, a porladó csontokra húst és izmot képzelő tudós, aki együtt él tárgyával. Ezért képes egyszerre látni és láttatni a rés/t és az egészet, a helyit és esetlegest összekapcsolni az általánossal, egyetemessel. Értékrendje, lényeglátása, ráeszmélése és eszméltetése, tartalmi és formai ereje, a maga keze alól kikerülő rajzos magyarázatok messze a puszta szakirodalom fölé emelik könyvét. Kőhegyi Mihály LES QUESTIONS FONDAMENTALES DU PEUPLEMENT DU BASSIN DES CARPATHES DU VIIIe AU Xe SIECLE (Budapest, 1972. 230. old. 33 képtibla) A KÁRPÁT-MEDENCE 8-10. SZÁZADI BENÊPESEDÊSÊNEK ALAPKÉRDÉSEI Az MTA Régészeti Intézetének rendezésében, külföldi résztvevőkkel, konferencia vizsgálta „A Kárpát-medence 8-10. századi benépesedésének alapkérdései"-«. Erdélyi István és Salamon Ágnes szerkesztői közreműködésével a konferencián elhangzott előadások szövegei illetve rövid kivonatai kerültek a kötetbe. A Kárpát-medencének a magyar honfoglalást megelőző etnikai története sok vonatkozásban tisztázásra vár. A magyarok nem lakatlan területre érkeztek: az itt talált népesség legismertebb részét a különböző ágakhoz tartozó szlávok tették. Az utóbbi években beható vizsgálat alá került az avar továbbélés problémája. A szlávok megjelenésének és vándorlásainak vizsgálata legkorábban az 5-6. század fordulójától szükséges. Az avar betelepülés is nagyjából ebben az időben kezdődött. A 8. század felső időhatárul választását valószínűleg az avar politikai hatalom meggyengülése, majd megszűnése és a Nagy Morva Fejedelemsée felemelkedése indokolja. A 9. században Délnyugat-Dunántúl területén
