Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

141 TÖRTÉNETI IRODALOM Pribina és Kocel szláv fejedelemsége szervezte a helyi lakosságot. A tanácskozás témájának időrendi keretei mintha inkább a politikai történet fejleményeire s nem a benépesedés problémájára összpontosítanának. Az avarok veresége valóban következményekkel járt a Kárpát«medence egy részén a szláv népesség kötetlenebb mozgására. Lehetséges, hogy újabb hullámaik érkeztek a területre. Az avar uralom megszűnése természetesen nem azonos az avarságnak mint etnikumnak az eltűnésével. Ezt ma már senki sem vallia. Éppen ezért váltak fontossá az avar kontinuitásra vonatkozó feltevések, vagy inkább találgatások helyébe lépő részlet-kutatások. Az iránt sincs kétség, hogy a különböző szláv ágakhoz tartozó népesség az önálló szerveződés lehetőségéhez jutott. A magyar honfoglalást megelőző korszaknak szentelt valamennyi előadás említést tesz az avarokról. A közzétett 24 előadásból 12 az avar történelem aspektusaival foglalkozik. Különösen tontos kérdéseket világított meg László Gy., aki az avar föld 8-9. századi kiterjedését fejtegetve és az avar történelem kronológiájának a kapcsán szólt az „avar" gyűjtő-fogalom alá tartozó különböző ázsiai és kelet-európai eredetű népekről. Gondolatmenetében helyet kapott az avar-magyar kapcsolatok kérdése: Bóna /. a Dunaújváros határában feltárt avar települések kronológiáját, gazdaságtörténeti jelentőségét ismertette. Rosner Gy. a sokat vitatott avar kerámia-típusok állományával és eredetével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az avarok saját kerámia művességet hoztak magukkal; a helyi hatások problémájára röviden reagált. A konvergencia lehetőségére nem tért ki. Erdélyi I. az avar lovaskultúra keleti hátterének vizsgálatában, belső-, közép-ázsiai és Volga-vidéki párhuzamokra figyelmeztetett. Fettich N. az avar műveltségben kuturgur réteg kimutatására tett érdemleges kísérletet, fejtegetésében rámutatott, hogy a Don-vidéki sztyeppén élő műveltség eljutott a Kárpátmedencébe. A. Lippert a 8. század utáni avar folyamatosságot Ausztria keleti területének vonatkozásában elemezte. Kelet-Ausztriában az avarok nagy veresége után gyenge nyomokban jelentkezik az avar és a szláv kontinuitás: a Bécsi Medencében a karoling kori kolonizáció erőteljes nyomaira figyelmeztetett. Már A. Lippert, különösen azonban F. Zagiba előadása az avar, szláv problémát összefüggésében szemlélte, és a magyar történelem egyes aspektusait is bevonta tárgyalásába. Az avarok, szlávok és magyarok vonatkozásában a nyugati műveltségnek e népekre gyakorolt pozitív hatását, s különösen a nyugati kereszténység kezdeményezte térítések jelentőségét emelte ki. Az avar-szláv viszony és Nagy Morávia szláv népessége történelmének aspektusaival foglalkozott B. Chropovsky. Az avar uralom összeomlását követően Nagy Morávia területén elnéptelenedésnek nincs nyoma. A 8-9. század folyamán jelentős méretű települések és erőteljes szláv műveltség alakult ki, amelyik magába olvasztott karoling és avar hatásokat. Az avar fennhatóság megszűnése kedvezett a szláv népesség terjedésének. Figyelmet fordított a déldunántúli Pribina-Kocel szláv fejedelemség sorsának alakulására és pozitív szerepére az egész Kárpát-medence művelődéstörténete szempontjából. Z. Cilinska a 6-8. századi fémművesség datálásának kritériumait és a fémművesség színvonalát vizsgálta. Megállapította, hogy a fémberakásos ötvös-művesség a 8. században végetért a Kárpát-medencében. L. Kraskovská a Duna pozsonyi szakaszának 7-10. századi jelentőségét vizsgálta. Az e körzetben élő szláv népesség a pozsonyi „kapun" keresztül szoros kapcsolatot tartott a nyugati, különösen a karoling kori műveltséggel. Nagy Morávia virágzásának korában különösen jelentős szerepet töltött be a Duna vizi útját felhasználó kereskedelem. D. Bialeková az előző témához csatlakozva vizsgálta Délnyugat-Szlovákia szláv népének és a karoling kori Nyugat-Európa népeinek kapcsolatait. Mindenek előtt a karoling művészetnek a szláv művészetre gyakorolt hatását mutatta ki. A Trencsén környéki Pobedim határában feltárt erődített településen 11 jelentős kincslelet, a korábbi leletekkel történt egybevetéssel, adott lehetőséget annak kimutatására, hogy a karoling művészet mély hatást gyakorolt Nagy-Morávia művészetére. A honfoglaló magyarság etnikai összetétel tekintetében /. Boba arra a felismerésre jutott, hogy az onogur népnévből eredő Ungar népnév a magyarságnak nem finnugor eredetű részére terjedt ki. A honfoglalók körében a finnugor, az onogur török és a horezmi eredetű kabar népágakat különböztetett meg. Fodor /. a honfoglalás kori magyar művészet iráni vonatkozásait, iráni eredetű jelképeit mutatta be. Az iráni vonatkozások a honfoglalók soraiban jelenlévő iráni eredetű népcsoportra utalnak. E. Haliková a 10. századi Volgai Bolgária és a honfoglalás kori magyarok műveltéségének és embertani összetételének hasonló vonásaira hívta fel a figyelmet. A párhuzamok szemszögéből elemezte a Tatár Autonóm Köztársaságban, a Tankejevka község határában feltárt sírmező leleteit és temetkezési szertartását. Mesterházy K. tovább vitte Halikova gondolatmenetét; Magyarország és a Volgai Bolgária