Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
136 URBAN KAROLY tották, elsősorban a párt önálló irányvonalát, marxista eszmeiségét féltették ettől. Más meggondolásból, az SzDP régi funkcionáriusainak egy része ugyancsak aggodalmait hangoztatta. Jónéhányukba mélyen beleivódott a Peyer által fémjelzett „szakszervezeti vonal". Az eltelt két évtizedben túlságosan is megszokták, hogy a pártszervezés szorosan a szakszervezetekre épül; az SzDP munkáspárt jellegének' egyetlen megnyugtató biztosítékát abban látták, ha a párt tömegbázisa lényegében egybeesik a szervezett munkássággal. Mégha általában el is ismerték, hogy a fasizmus elleni küzdelem jóval szélesebb összefogást igényel, megmaradtak azoknál a kereteknél, melyeket a bethleni elszigetelő politika annak idején az SzDP számára a szervezkedés terén kijelölt, valójában minden más irányú tömegszervezéstől idegenkedtek. Szakasits Árpád, Bán Antal s a párt fiatalabb középfunkcionáriusai mindkét irányú ellenállást ortodoxiának tekintve, síkra szálltak a tömegbázis kiszélesítése mellett. Védelmükbe vették az értelmiségi akciót: azt vallották, hogy a háborúellenes, antifasiszta értelmiségiek csatlakozásával új energia, friss levegő áramlik a pártba.71 A viták hevesebbek voltak annál, mint amit a tagság összetételének lassú módosulása indokolttá tett volna. Tényleges problémát inkább az jelentett, hogy az új tagok eszmei arculatának megváltoztatásához, szocialistává neveléséhez a feltételek nem voltak kedvezőek. A katonai, munkaszolgálati behívások gyakran a legképzettebb párttagokat ragadták ki az SzDP-szervezetekből, s ez - éppen a tömegbázis kiszélesítésének időszakában — a politikai nevelő munka lanyhulásához vezetett. A pártvezetőség a súlyos helyzeten azzal kívánt enyhíteni, hogy az év második felében a fővárosban és sok vidéki városban ún. központi vezetőképző tanfolyamokat indított. Ε tanfolyamok iránt — amelyeken az ideológiai és gazdasági kérdések mellett több előadó konkrét politikai problémákra; a szociáldemokrata-kisgazda szövetség értékelésére és az SzDP más aktuális feladataira is kitért — országszerte igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, s mire a kormány 1943 decemberében betiltotta őket, a pártszervezetekben az elméleti-politikai képzettséggel rendelkező szociáldemokraták száma jelentősen megnövekedett. Bár az értelmiséghez való viszony kérdése a vezetőképző tanfolyamok tematikájában önállóan nem szerepelt, az egyes témákat az előadók nem kezelték mereven. Mónus ülés előadása pedig e problémához szorosan illeszkedő gondolatokat is tartalmazott. Mónus nem tagadta az értelmiség megnyerésének szükségességét, de határozottan ellenezte, hogy az újonnan belépők túlságosan nagy szerepre tehessenek szert a pártban. „Olyan nagy tömegmozgalomban, mint amilyen a munkásosztályé, nagyon jó ellenőrnek bizonyult az óvatosság és a bizalmatlanság" - mondta Mónus, „Aki hozzánk jön, az velünk maradjon és itt emelkedjék fel. Aki készen akar átvenni vezető szerepet, akinek a munkásmozgalom csak arra kell, hogy lépcsőül szolgáljon a politikai vagy társadalmi karrierhez, az maradjon a kapukon kívül."7 2 11 Az 1943-as álláspontok nagy vonalakban rekonstruálhatók az SzDP 1945. máj. 10—17—24-i kibővített pártválasztmányi ülésének jegyzőkönyve alapján. Pl Archívum, 283. f. 7/18. Érdemes megjegyezni, hogy a fiatalabb funkcionárius-gárdát bizonyos fokig reprezentáló Marosán György szintén aláhúzta könyvében az értelmiségi akció jelentőségét: „A másik fontos akció az volt, hogy Bán vezetésével felállították az Értelmiségi Titkárságot és káderosztályt. Mérnökök, orvosok, közgazdászok, művészek, pedagógusok, jogászok jöttek számításba. Ez nagy visszhangot váltott ki. Az értelmiségi rétegek féltve őrzött területét veszélyeztette."Marosán György: i. m. 677. 72 Tömegek és vezetők. Mónus Illés előadássorozata az SzDP 1943-1944. évi vezetőképző tanfolyamán. Pl Archívum, 658. f. 13/115.
