Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
108 PÉTER KATALIN Mert úgy tűnik, nem mindenki értett egyet Thurzóval és Illésházyval abban, hogy a jobbágyok vallásügyi viszonyai természetesen függenének a földesúri vallásgyakorlatot szabályozó rendelkezésektől. így született határozat Kassán, a bécsi békét felülvizsgáló országgyűlésen a „villis" szó betoldásáról. Ε döntésnek nem egy oka lehetett, akár még az is, hogy többen, a jogalkotásban kevésbé járatosak, egyszerűen nem értették a két nagy törvénytudónak a szokásjogot is figyelembevevő fogalmazatát. A tájékozatlanok talán nem értették, többen lehettek azonban olyanok, akik a hagyomány szentesítette gyakorlat, a kegyúri jog következéseinek ilyen magától értetődő alkalmazását aggályt keltőnek találták. Nem lehetett mindenki számára megnyugtató, hiszen éppen a patrónusi jog sérelmei is szerepeltek a felkelés okai között. Ezek hibáztathatták Illésházyt, de nyilvánvalóan nem túlzott óvatoskodása, hanem feltűnő jóhiszeműsége miatt. Akármennyire általános volt is a szokásjog tisztelete a mindennapokban, még ha a tételes jogéval azonos súllyal szerepelt is a magyarországi törvényes eljárásokban, a szabadságharcot megelőző események emlékei azt sugallták: biztonságosabb a jobbágyot is megemlíteni a protestáns ellenes törvények hatálya alól megszabadultak között. Minderről természetesen csak feltevéseink lehetnek, mert sehol nem vitatkoztak. Minden nézeteltérés nélkül megszületett a határozat: nevezzék meg a jobbágyokat is azok között, akiket a király nem háborgathat. Ez az igény azonban nem kavart fel senkit, nem késztetett ellenállásra senkit; az 1608-as országgyűlés pedig szó nélkül törvénybe iktatta. Egyesek talán feleslegesnek találták, mások egyetértettek a kassai határozattal, tarthatták túlzott óvatosságnak, vagy feltétlenül szükségesnek — a jobbágy vallásügyén nem vitatkozott soha senki. Ha az urak elnyerték protestáns vallásuk gyakorlásának jogát, természetes volt, hogy megkapják a jobbágyaik is. A vallásszabadság követelése maga óriási viharok közepette győzött. A katolikus világ leghatalmasabbjai emelték fel ellene a szavukat, de — ha már a protestáns vallásgyakorlat egyáltalán törvényessé vált - a „villis" vagy „villás" szó betoldása nem ütközött akadályba. Bocskai környezete éppen úgy vita nélkül tette magáévá a követelést, amilyen közönnyel az 1608-as országgyűlés törvénybe iktatta. Nagy harcok után kimondták az urak vallásszabadságát, magától értetődően hozzátették a jobbágyokét is. A kegyúri jog érvényességét vonta volna kétségbe az, aki a „villis" betoldását megtagadva, a vallásszabadságukban uraik után tartó jobbágyokat megtorpantja. Nem lehetett kérdésessé tenni: a protestáns földesurak jobbágyai is lehetnek protestánsok. VII. l.Az 1606-1608-as dekrétumok és törvények összességének értékelésében történetírásunk mindig is egyetértett. A minősítésben, abban tudniillik, hogy ezeknek az éveknek a rendelkezései a haladást szolgálják-e, vagy éppen a történelmünket visszahúzó erők diadalát jelzik, természetesen eltérőek a vélemények, de az események lényegéről történetírásunk mindig is egyet állított. Uralkodó és uralkodó osztály viszonyának gyökeres újjárendezése történt — írják tulajdonképpen, akármilyen névvel illetik is ezeket a fogalmakat. Az első modern összefoglalás szerint „részint az alkotmányos formák,
