Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ 1608. ÉVI VALLÁSÜGYI TÖRVÉNY 101 rendei fogalmaztak, inkább már kenetteljes. Stílusának finomsága azonban nem fedi el a tartalom szigorát. Ha az értelmét szorosan vesszük, mivel a vallás ügyét akár csak előhozókra is a régi dekrétumok büntetését mondja ki, nem csupán a protestánsokra, de még az érdekükben szót emelőkre is a máglya fenyegetését hozza. Szavakban is leírja azt, ami minden utalásából világos: a protestantizmus kiirtására tör. Az 1604: 22. tc.-vel, „az ország consentialása nélkül" betoldott artikulussal a nem katolikus vallások gyakorlása törvényellenessé vált, a protestantizmussal szemben fellépők szabad kezet kaptak. A rendelkezés nem személyválogató. Éppen mert nem határozza meg, kiket érint, és még csak halvány utalást sem tesz arra, mintha bárkit is kiemelne a törvény hatálya alól, értelemszerűen egyetemesen vonatkozik - ahogy a Lajos kori is - a magyar törvények joghatósága alatt élőkre. Bocskai az 1525-ös „megégettessenek" és az 1604: 22. törvénycikkel szemben követeli a protestáns vallásgyakorlat szabadságát. És mivel ezek egyetemes hatályúak voltak, ő is mindenkinek kívánja a szabadságot: legyen szabad a religio gyakorlata „ez országban minden rendek között", „kinek-kinek arbitriumában lévén" a prédikáció hallgatása és a prédikátor tartás „az egész országban". „Minden rendeknek", „kinek kinek" kéri a szabadságharc vezetője már 1605 nyarán a vallásgyakorlat szabadságát, a mindenkivel szemben érvényes törvények hatályának megsemmisítését. IV. 1. Károlyi Árpád ezt a tényt, hogy tudniillik a szabadságharc vallásügyi követelései között a jobbágyi vallásgyakorlat szabadsága kezdettől szerepelt, már 1899-ben regisztrálta.2 8 1606-tal megszakadt nagy művében Korponától a bécsi békébe foglalt szöveg megfogalmazásán át a kassai országgyűlés módosító végzéséig követte az első vallásügyi artikulus alakulását, és még azt is megállapította, hogy a kívánt szabadság hatályának egyetemességét legvilágosabban nem is Bocskai környezetében, hanem a császár oldalán fogalmazták meg.2 9 1605 augusztusában született a magyar tanácsnak egy tervezete az udvar számára arról, hogyan kellene Bocskaiékkal a vallás kérdésében megegyezni. Eszerint az új vallásügyi rendelkezések „az összes állapotok és rendek, valamint a többi, bármilyen sorban élő ember" vallásgyakorlatát érintenék.3 0 " MOE XI. 292. 59 MOE XII. 165. Szabó I. (212.1.) szerint ezzel szemben - hivatkozás nélkül állítja ezt - már Korponán elsikkadt a falvak vallásszabadságának gondolata. A továbbiakban pedig, ha „cuivis religio sit libera", vagy ehhez hasonló kitételekben „mindenki" vallásszabadságáról van szó, úgy ez - szerinte - csak a rendekre vonatkozhatik. Úgy látszik, elkerülte a figyelmét a kassai országgyűlés határozata, amelyik kifejezetten „plebei ordinis homines"-ről szól, az „ordinum regni" felsorolásába kívánja foglalni a jobbágyokat. „Rend" volt tehát a paraszti állapotúak osztálya is. Ilyen értelemben tünteti egyébként fel az „ordo rusticorum" jelentését a Nyelvtörténeti szótár: 1406. 30 „ . . .omnes status et ordines ac alios etiam cuiuscunque conditionis homines. . . MOE XII.
