Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
102 PÉTER KATALIN Bocskai mindenkinek kívánta a religio szabadságát, az egyetemes érvényű törvények egyetemes hatályú eltörlését követelte, aztán, jóllehet követelései tartalmán 1605 nyarától sok fórumon és sokképpen vitatkoztak, a tervezett rendelkezések hatályának egyetemessége sosem vált vita tárgyává.31 Akárhogyan alakult is a követelések megfogalmazása, akárhogyan változtak az udvartól nyert engedmények, ezek a tárgyalások értelmében minden rendű emberre vonatkoztak. Logikus és természetes hát, hogy ilyen tartalmú javaslattal ültek le 1606 nyarán a végleges béke létrehozásával megbízott császári békebiztosok is. Thurzó György fogalmazásában hozták a szöveget: „Ami a vallásügyet illeti, határozatba ment és eldöntetett, hogy őfelsége Magyarország egyetlen állapotát vagy rendét se méltóztassék soha vallásában és hitében háborgatni, úgy hogy az ő vallásának gyakorlata mindenki számára szabadnak hagyassék. . .3 2 Thurzó tervezete értelmében Magyarország „valamennyi állapota és rende" kapta volna a vallásgyakorlat szabadságát, a bécsi békébe mégsem egyszerűen „minden rend"-re utaló megfogalmazásban került: „a magyar királyság határain belül élő minden egyes állapot és rend, mind a mágnások, nemesek, mind a szabad városok és a korona kiváltságolt mezővárosai, mind a véghelyeken lévő katonaság" olvasható.33 A jobbágyság hiányzik — állapítja meg Károlyi. A béke rendelkezése ilyen értelemben nem felel meg a szabadságharc eredeti célkitűzéseinek, íija, sőt kiáltó ellentétben áll azokkal.3 4 Ε gondolatmenetet folytatva arra következtet, hogy Thurzó és Illésházy közösen fogalmazott szövegében a bécsi béke — mivel nem sorolta fel az ország rendei között a jobbágyokat — fenntartotta a földesuraknak a jobbágy vallása felett gyakorolt jogait. „A földesúri hatóság alatt álló mezővárosok és falvak kimaradnak a szabadságból, és érvényre jut a németbirodalmi cuius regio, illius religio féle jogelv" — mondja katolikus német teológusok véleményére hivatkozva.3 s Károlyi gondolatmenete — az 1608-as artikulussal közvetlenül nem foglalkozott — ennek megfelelően a Szekfűékével éppen ellentétes irányú. Nem azt vizsgálja, hogyan ke-31 Tudunk ugyan arról, hogy egyszer, még az előzetes tárgyalásokon, 1606 tavaszán vitatkoztak az „omnibus" és „ubique" szavakon, de nem világos, milyen szövegösszefüggésben fordultak azok elő. 32 Quantum ad religionis negotium attinet, statutum et conclusum est, ut S M singulos et omnes status et ordines regni Hungáriáé in ipsorum religione ac confessione nequaquam turbare dignetur verum ut omnibus liberum relinquatur religionis ipsorum exercitium. . ." MOE XII. 501-502. Szabó István szerint Károlyi téved, amikor azt állítja, hogy Thurzó szövegezése a jobbágyságra is vonatkoztatható, mert - írja (Szabó I. 212.1. S.j.) - a „status et ordines" köre nem tágítható ki a parasztságra. Utalok itt munkám fenti 29. jegyzetére, valamint arra a körülményre, hogy a „status et ordines" szókapcsolat már az 1536-os országgyűlésen megjelent ugyan mint a diéta résztvevőinek meghatarozása, de a 17. században még nem kizárólag az országgyűlés tagjait meghatározó értelemben használták (Nyelvtörténeti szótár 1404). Mai nyelvhasználatunk szerint Thurzó „singuli et omnes status et ordines" kifejezése, amit a 17. századiak „valamennyi állapot és rend" kitétellel fordítottak volna, a „minden rendű és rangú" fogalmazásnak felel meg. 3 3 Ld. a 2. jegyzetet. 34 MOE XI. 624. 3 5 MOE XII. 165. A teológusok azt állapították meg, hogy a bécsi béke nem érinti a földesurak kegyúri jogait. Következtetéseimnek elébe vágva jelzem, hogy nincsen olyan irat, amely viszont 1608 után a patronatus megsemmisüléséről értesítene, sőt, maga Szabó István hivatkozik az érseknek a törvény megszületéséről hírt adó jelentésére, és ez szót sem ejt arról, hogy az szembe kerülhet a kegyúri jog rendszerével. Szabó I. 227-228.
