Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
570 VITA Ha korábban a status quo-t védő közép- és délkelet-európai kis államok abból indultak ki, hogy sem Nagy-Britannia, sem pedig Franciaország nem kívánja védeni érdekeiket és ezért a „Szovjetunió vagy Németország" alternatíva előtt állva, az utóbbit választották,2 8 akkor most ismét remélni kezdték azt, hogy van más lehetőség is: vagyis folytatni a nyugati orientációt. A revíziós táborhoz tartozó kis államok — nem alaptalanul — számolni kezdtek azzal, hogy Anglia aktív beavatkozása más irányt szab a közép- és délkelet-európai fejleményeknek, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Annál is kevésbé, mert a brit politika rájuk is kívánt támaszkodni, gazdaságilag és politikailag őket is támogatni. Hiszen kész volt mindkettőjüknek gazdasági segítséget nyújtani, s a Trianon-i és a Neuilly-i béke fegyverkezési korlátozásait revízió alá venni. Sőt, több jelzés érkezett arról, hogy Chamberlain és köre, a béke megvédése érdekében a legyőzöttek jogos területi igényeinek a teljesítését szükségesnek tartja. Nem kétséges: a nyugati hatalmaknak ez a politikája döntő szerepet játszott abban, hogy a kis- és a balkán-antant tagjai hosszú huzavona után Szalonikiben és Bledben megegyeztek Bulgáriával, illetve Magyarországgal; hogy az előbbiek hozzájárultak a Neuilly-i és a Trianon-i békeszerződés katonai korlátozásairól szóló klauzulák revideálásához, és az utóbbiak ennek fejében aláírták a megnemtámadási szerződést. A Szaloniki-i egyezmény a bleditől eltérően teljes értékű szerződés volt, életbe is lépett. Ennek tér- és időbeli okai voltak. A Szaloniki-i egyezmény a balkáni, a bledi és az akuttá vált középeurópai helyzetet tükrözte. Az előbbit júniusban írták alá, amikor a nyugati hatalmak még határozottan képviselték az említett külpolitikai koncepciót, az utóbbit augusztus végén, amikor ettől a politikai vonaltól már nagyon is eltávolodtak. Meg kívánjuk jegyezni, hogy Közép- és Délkelet-Európa biztonságát megteremteni megnemtámadási szerződések segítségével — amire a nyugati hatalmak törekedtek — nem lehetett. A német imperialista törekvésekkel szemben csakis egy kollektív biztonsági rendszer létrehozásával lehetett volna sikeresen fellépni, amit azonban London és Párizs a leghatározottabban elvetett. Tehát a közép-európai események további fejlődése szempontjából irreleváns, hogy Bled teljes értékű volt-e vagy nem. Ezt bizonyítja a Szaloniki-i egyezmény is, amely noha - mint utaltunk rá - életbe is lépett, semminemű változást nem hozott a Balkánon. Bulgária ellenséges viszonya a szomszéd államokkal folytatódott éppúgy, mint a tengelyhatalmak további behatolása e térségbe. Mielőtt tovább elemeznénk a Bleddel kapcsolatos problémát, még egyszer hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nyugati hatalmak és a közép- és délkelet-európai kis államok részéről tapasztalható diplomáciai mozgás mögött, - amely a teljes értékű Szaloniki-i és a felemás bledi egyezményhez vezettek, — a német- és olaszellenes, helyesebben háború(O. L. Kiim. pol. 1938-7/7-195-1045.) A csehszlovák követ helyesen érzékelte a helyzetet, amikor Kányával folytatott beszélgetéséről az alábbi jelentést küldte külügyminiszterének: „Azt a látszatot igyekszik kelteni (Kánya - A. M.), mintha az egész kérdés Magyarországot nem érintené. A Közép-Európában beállott változások nem gátolják a magyar kormányt abban, hogy Németországgal kapcsolatos politikáját folytassa és a korábbi külpolitikát vigye. Egy pillanatig sem kétséges azonban -hangzik Kobr jelentése - ,hogy Kánya magabiztossága erőltetett, látszólagos és hogy mögötte ugyanaz a félelem rejlik, amely a Harmadik Birodalom szomszédságába került államokban él". Archiv Ministerstva zahraniínich véci. (A csehszlovák Külügyminisztérium Levéltára) P. Z. Budapest, 1938. 16539. 2 8 Csehszlovákia kivételt jelentett, minthogy biztonságát a Szovjetunióra is kívánta alapozni.
