Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 571 ellenes szándék húzódott meg. Ezt könyvemben részletesen dokumentálva be is mutattam. A probléma leegyszerűsítése lenne azonban, ha a fent említett közös szándék mellett nem vennénk észre a különbségeket, a több állam részéről mutatkozó — az azonostól eltérő —, sőt azzal szembenálló törekvéseket, és súlyos hiba lenne, ha a szándékot megvalósulásnak fognánk fel, ahogy ezt Pritz teszi. Egy történelmi esemény jellegének a meghatározásánál nem a szándék, hanem az eredmény a döntő. Azért a történetíró nem elégedhet meg a szándékok és elképzelések méltatásával. Meg kell vizsgálnia, hogy mi realizálódott belőlük. Ami 1938 augusztusában Bledben megvalósult, az már távol volt attól, amit 1938 tavaszán terveztek. Látszólag ugyan csak formai az eltérés: nem négy, hanem három állam egyezett meg, s a negyediknek is adva volt a lehetősége az egyezményhez való csatlakozásra. Ez a formai eltérés azonban mélyreható minőségi változásokat takart. Még akkor is, ha ezt a kortársak azonnal nem látták, és nem is láthatták. Más azonban a történetíró helyzete, akinek rendelkezésére állnak az eredeti dokumentumok, amelyek világosan mutatják, hogy az egyezmény aláírása időpontjára milyen tendenciák kerekedtek felül, hogy az akciójellegét kezdetben meghatározó primer ismérv háttérbe szorult. Amíg a nyugati hatalmak által tavasszal tervezett dunai összefogás lényege „Csehszlovákiával, Csehszlovákiáért", addig az augusztusi bledi megállapodás mögött már ott húzódott az a törekvés, hogy a német támadások tüzében levő köztársaság nélkül, esetleg annak feláldozásával védjék a békét, illetve saját nagyhatalmi érdekeiket, saját integritásukat, sőt, hogy a Csehszlovákia elleni háborúhoz szükséges feltételeket biztosítsák.2 9 A bledi egyezmény már tükrözte azokat a változásokat, amelyek a nyár folyamán végbementek a nyugati hatalmak Csehszlovákiával kapcsolatos politikájában. A kiéli kérdés kapcsán már utaltunk arra, hogy a London és Párizs által 1938 tavaszán képviselt határozott németellenes álláspont fokozatosan átadta helyét a Németországgal való megbékélés politikájának, ami egyenlő volt Csehszlovákia integritásának feláldozásával. Ez rányomta a bélyegét valamennyi kis állam magatartására. A félelem diktálta politika, amely egyrészt a lavírozást, másrészt a Németországhoz való igazodást eredményezte, ismét előtérbe került. A németellenes törekvések háttérbe szorultak, illetve óvatosabb formát öltöttek. A tévesen értelmezett nemzeti érdekek védelme a korábbinál is nagyobb súlyt kapott egy-egy állam politikájában. Minden állam csak saját biztonságára törekedett, nem törődve azzal, hogy ezt más állam, esetleg szövetségese rovására érheti csak el. Nem látván azt, hogy az így elért biztonság nagyon is kétes értékű és rövid életű. A kettősség, amely a nyugati hatalmak Németországgal kapcsolatos politikáját jellemezte, fokozottabb mértékben volt megtalálható a dunai kis államoknál. Kivételt jelentett Csehszlovákia. Ez az eltérés a köztársaság bel- és külpolitikai helyzetéből adódott. Amíg Bled többi résztvevője számára a Németországgal való megbékélést hirdető politikához való igazodás bizonyos lehetőségeket, bizonyos reményt nyújtott arra, hogy saját integritását megvédje, illetve Magyarország esetében, hogy a régi integritását visszaállítsa, Csehszlovákiánál ilyen lehetőség nem állt fenn. Hiszen mind a nyugati hatalmak, mind pedig kisantantbeli szövetségesei éppen az ő integritásának a rovására kívánták Hitlert megbékíteni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Csehszlovákiában nem lettek volna erők, mindenekelőtt az Agrár-3 ® Ez utóbbi törekvés - mint látni fogjuk — Magyarországnál jelentkezett.
