Századok – 1977

Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III

568 VITA koncepcióját — a történész kutató nem veheti komolyan. Hiszen ez München után másfél, illetve négy hónappal hangzott el, amikor Hitler indokolni és igazolni kívánta szembenállását a Szlovákiára és Kárpát-Ukrajnára vonatkozó magyar követelésekkel. Kétségtelen, hogy a magyar kormány nyári és őszi ingadozásai szerepet játszottak - egyéb okok mellett - abban, hogy Hitler végül is úgy döntött, hogy Szlovákiát, amelyet korábban Magyarországnak ígért, „önálló" államként meghagyja. A készülő keleti háborúhoz Szlovákia megbízhatóbb szövetségesnek ígérkezett, mint a lavírozó Magyarország. Kárpát-Ukrajnát pedig ütőkártyának kívánta a Szovjetunióval szemben, addig, amíg véglegesen dönt sorsáról. A magyar kormány nyári ingadozásai nem Münchent, hanem a nagyfokú német bizalmatlanságot idézték elő. Ingadozásai, kacsintgatása Nyugat felé, a horizontális tengely iránt tanúsított megértése, megkérdőjelezték Magyarország megbízhatóságát a német tervek számára. összefoglalva ezt a problémakört: Forrásértékkel bíró dokumentumot, amely alátámasztaná Pritz koncepcióját (Hitler nyilatkozatait nem tartjuk annak), a tanulmány nem közöl. Tehát a szerző puszta feltevésből indul ki. Az eddigi magyar és külföldi szakirodalomnak van igaza, amikor Pritz-cel ellentétben a kiéli tárgyalásból nem von le ilyen messzemenő következtetést, amikor a nemzetközi helyzet, az események alakulását befolyásoló, azt determináló problémák ismeretében a maga helyére teszi egy kis ország államférfiainak 1938 augusztusában Kielben tanúsított magatartását, szemben egy olyan felfogással, amely Magyarország Németországgal való szembenállásának jelentőségét felnagyítja. A müncheni egyezmény fontos előzményének tünteti fel és Münchent a béke megvédésével ekvivalens eseménynek tartja. Pritz Magyarországnak az európai politikában játszott pozitív szerepét akarta bizonyítani s éppen az ellenkezőjét érte el. Nem gondolta végig, hová vezet koncepciója. Hiszen München nem mentette meg a békét, hanem ellenkezőleg, jelentős állomása volt a második világháború kitörésének. Idézzük csak Keitelnek a nürnbergi perben tett tanúvallomását: „München célja Oroszország Európából való kiszorítása, időt nyerni és befejezni a német fegyverkezést."26 Tehát Kiel nem vezetett Münchenhez és München nem vezetett a béke megteremtéséhez. Vegyük szemügyre ezek után a bledi egyezménnyel kapcsolatos problémakört. Rendkívül ellentmondásos történelmi jelenség, amely csak a maga bonyolultságában tárgyalható és érthető meg. Négy dunai állam „önálló", a nagyhatalmaktól független, ideiglenes megállapodása, amely azonban számtalan szállal össze volt kötve a nagyhatalmak dunai politikájával, törekvéseivel. A bledi egyezmény tehát csak akkor érthető meg, ha figyelemmel kísérjük a nagyhatalmak politikáját, az európai erőviszonyokban végbement változásokat, ha nyomon követjük e változások hatását a dunai kis államok bel- és külpolitikájára, ha Csehszlovákia németellenes politikáját, németellenes törekvéseit nem terjesztjük ki a két kisantantbeli szövetségesre, Jugoszláviára és Romániára, valamint Magyarországra. 26 Winston Churchill: The Second World War. Volume I. The Gathering Storm. 5 ed. London-Toronto. 1955.286.