Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 567 Ε döntés ellenére Hitler továbbra is háborúval fenyegetőzött. Ezt kérte a magyar államférfiaktól is. Ezzel ugyanis azt kívánta elérni, hogy a kilátásba helyezett Szudétavidéket valóban megkapja háború nélkül, vagy legfeljebb egy lokalizált háborúval. Szeptember 12-i nürnbergi agresszív beszéde is erre irányult. A beszéd fenyegetőző volt, de nyitva hagyta az ajtót a tárgyalásokhoz. Hitler számításai beigazolódtak. A felfokozott háborús hangulat, amit különösen a nürnbergi beszéddel idézett elő, lehetővé tette Chamberlainnek, hogy a készenlétben levő „Zet" tervet működésbe léptesse, nyilvánosságra hozza, vagyis hogy elinduljon Németországba, s előkészítse a müncheni egyezményt. Hitler lemondott Csehszlovákia teljes feldarabolásáról, mert ez 1938 őszén európai háborúvá szélesedhetett volna. Erre Németország a tárgyalt időben nem volt felkészülve. A katonailag rendkívül gyenge Magyarország nem segített volna rajta, sőt esetleg még bizonyos értelemben bonyolította volna helyzetét (Jugoszlávia és Románia miatt). Fokozta a háborútól való félelmét az a tény, hogy 1938 őszén számolnia kellett kétfrontos háborúval, vagyis a Szovjetuniónak hadüzenetével is. (A szovjet kormány erőfeszítéseket tett, hogy egy Hitler-ellenes összefogást hozzon létre Csehszlovákia védelmére. Számtalanszor kijelentette, hogy a csehszlovák egyezményből reá háruló kötelezettségeket teljesíti.) Tehát a tárgyalt időben nem volt kizárt a kéfrontos hadviselésnek a veszélye sem. Erre Németország nemcsak 1938 őszén, hanem jóval később sem volt felkészülve. Nem véletlen, hogy ezt mindenáron el akarta kerülni. Hitler előtt tehát a következő alternatíva állt: Vagy megkockáztatja Csehszlovákia ellen a háborút s ezzel Chamberlain megbuktatását s egy „háborús kormány" hatalomra kerülését segíti elő Angliában, amely mindenképpen hadat üzen Németországnak. Ez esetben Franciaország is teljesíti a francia-csehszlovák egyezményből reá háruló kötelezettségeket és ez automatikusan maga után vonja a csehszlovák—szovjet szerződés életbe léptetését, vagyis a Szovjetuniónak a hadüzenetét. Mindez kétfrontos európai háború viselését jelentené Németország számára, melynek kimenetele nem kétséges. Vagy pedig átmenetileg megelégszik a Szudéta-vidék elcsatolásával, amit a brit felelős politikusok kilátásba helyeztek. Ezzel megőrzi a Chamberlain-féle Anglia további jóindulatát. Vagyis megakadályozza a fent jelzett láncreakciónak a megindulását. Az itt vázoltak játszottak döntő szerepet abban, hogy Hitler elfogadta Münchent. Sok másodrangú tényezőt lehetne még felsorolni, amelyek a müncheni megoldás irányában hatottak. így azt, hogy első számú szövetségese, Mussolini is helytelenítette Csehszlovákia teljes felszámolását.2 4 Ezt tette a német felső katonai vezetés is, amely egy európai háborút katasztrofális kimenetelűnek tartott Németországra nézve. Utalni lehet egy további, de távolról sem jelentős tényezőre, Magyarország és Lengyelország vonakodására a Csehszlovákia elleni háborúban való részvételtől. Hitler kijelentését Darányinak és Csákynak, amelyben Magyarországot tette felelőssé Münchenért2 5 s amelyet Pritz egyetértőleg idéz, hogy ezzel alátámassza 2 4 Mussolini - Németország közép- és délkelet-európai pozícióinak megerősödésétől tartva — helytelenítette Csehszlovákia teljes felszámolását. Hitler határozott ígéretet tett Mussolininek, hogy ha Németország a szudéta-kérdés megoldása érdekében a csehszlovák területek megszállásánál el is tér a néprajzi elvektől, a nem németlakta területeket kiüríti abban a pillanatban, amikor a nemzetközi konferencia (amelynek összehívásáról Mussolininek kellett volna gondoskodnia) elrendeli a népszavazást a Szudéta-vidéken. 2 5 München után Hitlernek az volt az érdeke, hogy minél több terület maradjon a neki teljesen behódolt csehszlovák államnak. 9·
