Századok – 1977

Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III

VITA 563 idézésénél nem elég körültekintően járt el8

— vegyük szemügyre Pritz Kielt értékelő álláspontját: „Ezt pedig úgy lehet összefoglalni - írja -, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy a magyar politika legfőbb intézői nem mertek feltétlen részvételt vállalni a Csehszlovákia ellen tervezett náci agresszióban, hanem sokkal inkább arról is, hogy a kényszerszülte tartózkodás a német álláspontot befolyásoló tényezővé vált. "9 Méghozzá olyan jelentős tényezővé, hogy Hitler, aki nem akart Münchent, hanem Csehszlovákia teljes felszámolását, kénytelen volt belemenni a müncheni megoldásba.1

0

A szerző hozzáteszi ugyan, hogy München létrejöttében egyéb okok is szerepet játszottak, csakhogy ezek a mellékesen megemlített „egyéb okok" voltak a döntőek, s Magyarország politikája (bármilyennek is ítéljük augusztusi magatartását) ebben a nagyhatalmi alkuban igen kevéssé játszott szerepet, akárcsak a többi kis állam politikája. Azt senki sem tagadja, hogy a magyar politika legfőbb vezetői nem mertek feltétlen részvételt vállalni a Csehszlovákia elleni agresszióban. Ezek tények, amelyeket a magyar történészek: Ránki György, Zsigmond László, Juhász Gyula és Ádám Magda a már említett munkáikban feltártak és részletesen bemutattak. Vitatom azonban azt, hogy a kétségtelenül elismerést érdemlő kiéli magyar magatartásnak ilyen messzemenő kihatása lett volna, olyannyira, hogy még 1938 szeptemberében is jelentősen beleszólt volna az európai helyzet alakulásába, a háború és béke kérdésébe. Pritz erre vonatkozó állítása tarthatatlan. Tévedésének forrása egyrészt az, hogy az augusztusban kelt és az adott helyzetet tükröző iratokat egy hónappal későbbi, lényegesen más történelmi szituációkra alkalmazta. Ugyanakkor, amikor rendkívül precízen igyekezett kimutatni egy-egy iratnál keltezésének pontos körülményeit, a napot, sőt az órát, koncepciójának felállításánál nemcsak az órát és napot, hanem sajnos, a hónapot is figyelmen kívül hagyta. Méghozzá olyan kritikus hónapot, amely a csehszlovák válság betetőzését jelentette. Amikor az álláspontok nem naponta, hanem óránként változtak. Változott a magyar álláspont némileg már a kiéli tárgyalásokon is, hiszen a megbeszélések végén mégiscsak vállalták, hogy október l-re felkészülnek a Csehszlovákia elleni háborúra.1

1

Sőt, Horthy megegyezett Hitlerrel: amennyiben Lengyelország vagy Románia megengedi a Csehszlovákia segítségére siető Vörös Hadsereg átvonulását, Magyarország átengedi területén a német hadsereget.1

2

De különösen változott a magyar álláspont szeptember folyamán, így Horthy szeptember 18-i, Imrédy és Kánya szeptember 20-i németországi tárgyalásain.1

3

Változott Magyarország Csehszlovákiával szembeni * Ez vonatkozik más szerzők gondolatainak az átvételére is. Ma már sok minden közhelynek tűnik, aminek megállapításához azonban sok éves kutatásokra, a korabeli nacionalista és az ötvenes évekbeli dogmatikus nézetek elleni harcra volt szükség. 9 Pritzm. 646. 10

Uo. 1 1

Csak azt kérték, hogy a magyar katonai akció néhány nappal a német támadás után induljon. Azt remélték ugyanis, hogy ez alatt tisztázódik: lokalizált lesz-e a háború vagy sem. Lásd: Akten zur deutschen auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D. Bd. II. 390. sz. dok. 497. 12

Noha a román kormány számtalanszor biztosította Berlint, hogy a Vörös Hadsereget semmiképpen nem engedi át Románia területén, Hitlerék felkészültek arra az esetre is, ha Bukarest mégsem tartaná be ígéretét. 13

Imrédy és Kánya szeptemberi németországi tárgyalásuk során már határozottan vállalták Magyarország részvételét a háborúban. Változatlanul kitartottak azonban amellett, hogy a magyar támadás csak a német akció után induljon. Ezzel ugyanis biztosítani kívánták Magyarország számára azt a lehetőséget, hogy ha a helyzet úgy kívánja, távol maradhasson a háborútól.