Századok – 1977

Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III

564 VITA gyakorlati politikája is. Szeptember közepétől mint ismeretes, lényegesen agresszívebb lett. Minthogy változott a nemzetközi helyzet, változtak az erőviszonyok, változott az a döntő tényező is, amely az Imrédy-kormány óvatosságát, tartózkodását idézte elő, vagyis a brit álláspont. Mindezekre Pritz különböző összefüggésekben külön-külön utal. íi a magyar miniszterek kiéli pálfordulásáról, vagyis arról, hogy megváltoztatták a két nappal korábbi álláspontjukat és vállalták, hogy október l-re felkészülnek a háborúban való részvételre. Utal arra, hogy szeptember közepétől a magyar politika agresszívebb lett. Sőt arról is ír, hogy az angol álláspont (amely a szerző szerint is jelentős befolyással bírt a magyar külpolitikára) szintén megváltozott. De ezek a megállapítások nem zavarták abban, hogy határozottan kijelentse: „Ugyanazok a tényezők, amelyek augusztusban fékezőleg hatottak a magyar kormányra, szeptemberben változatlanul hatottak."1

4 A magyar politika szeptember végére igenis jelentős változáson ment keresztül augusztushoz viszonyítva. Jobban igazodott a német kívánságokhoz. Bár kétségtelen, hogy egy háborútól, amelyben a nyugati hatalmak is részt vesznek és amely Magyarország számára háromfrontos harcot jelentett volna, a magyar kormány változatlanul távol kívánta magát tartani. De ennek a lehetősége szeptember második felében egyre csökkent és ez tükröződik a magyar politikán. Tehát a tételt megfordítanám. Nem Magyarország politikája hatott a müncheni megoldás irányába, hanem fordítva: a müncheni megoldás lehetősége, amely szeptember közepétől a levegőben volt, hatott a magyar politikára. De különben is Hitler katonai tervei szempontjából irreleváns, hogy változott-e, vagy nem a magyar magatartás. Először is Magyarország katonai felkészültsége rendkívül alacsony fokú volt. Ezt maga a szerző is hangsúlyozza. De nem lát ellentmondást a két állítás között. Azt, hogy a katonai szempontból jelentéktelen kis ország szövetségének el nem nyerése, nem késztethette Hitlert katonai terveinek féladására. Hadd emlékeztessem a szerzőt arra, hogy egy évvel később a Teleki-kormány nem tartózkodó — mint Imrédy —, hanem egyértelműen visszautasító álláspontot foglalt el Lengyelország megtámadása kérdésében, és ez egyáltalán nem befolyásolta Hitler lengyelországi katonai terveit. Pedig ekkor Magyarország katonai potenciálja nyilvánvalóan számottevőbb volt, mint 1938 őszén, vagyis Hitlernek katonailag erősebb országról kellett lemondania. S azt meg is tette, mert most sem Magyarország magatartása, hanem a nagyhatalmi erőviszonyok, az egész nemzetközi konstelláció volt a döntő. Nem is szólva arról, hogy Magyarország részvétele a Csehszlovákia elleni katonai akcióban, esetleg maga után vonhatta volna Jugoszlávia és Románia beavatkozását a háborúba. (A kisantant-szerződés értelmében magyar támadás casus belli-t jelentett számukra.) S bár Berlinben biztosak voltak abban, hogy a Stojadinovic-kormány nem teljesíti kisantantbeli szerződési kötelezettségeit, s Románia hozzá fog igazodni, számoltak azzal az eshetőséggel is, hogy egy ilyen helyzet az amúgyis labilis pozíciókkal rendelkező Stojadinovic bukásához s olyan kormány megalakulásához vezethet, amely Csehszlovákia segítségére siet.1 s ' 4

Pritz: i. m.677. 15

Ezért Hitler kezdetben bizonyos megértéssel fogadta azt a magyar elképzelést, hogy a magyar katonai akció a német támadás után induljon meg. Sőt, még az a verzió is felvetődött -mindenekelőtt a német felső katonai vezetés részéről -, hogy Magyarország katonailag ne vegyen részt