Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
562 VITA egyezmény létrejöttéhez."5 Jörg Κ. Hoenschnél, mint látható, egy feltételezésről van szó. Pritznél pedig határozott állításról. Ez persze nem záija ki azt, hogy Pritznek van igaza. Esetleg olyan dokumentumok kerültek birtokába, amelyekkel a többi kutató nem rendelkezett, s amelyek bizonyítják állítását. Mi sem természetesebb a történettudományban, mint az, hogy a napvilágra kerülő újabb dokumentumok esetleg módosítanak egy korábbi álláspontot. De ez esetben nem erről van szó. Pritz Pál lényegében a magyar történészek által feltárt, illetve feldolgozott forrásokat használja. Az öt új irat: a Rátz-féle jelentés a Hadtörténelmi Levéltárban, valamint a Potsdami Levéltárban talált 4 dokumentum, lényegét tekintve azonos a témára vonatkozó, már publikált számtalan irattal.6 A Wilhelmstrasse című kötetből vett iratokat Ránki György, Zsigmond László, Juhász Gyula és Ádám Magda már korábban feldolgozta, az Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik, a Dokuments on British Foreign Policy, valamint A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban (1937-1942) című dokumentumkiadványok alapján. Erről azonban a szerző nem vesz tudomást. Ugyanez vonatkozik a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához c. sorozat I. és II. kötetére. Az ebből idézett dokumentumok részletes feldolgozást nyertek Kerekes Lajos: Anschluss 1938, és Ádám Magda: Magyarország és a kisantant című monográfiájában. (A szerző csak az esetben utal ezek feldolgozottságára, ha valami pontatlanságot vél felfedezni az idézésben.)7 Nem vonom kétségbe annak a jogosultságát, hogy a már évekkel ezelőtt sokak által feldolgozott dokumentumokat valaki újból elővegye és tanulmányozza. Hiszen elképzelhető, hogy ugyanazon iratokban olyan lényeges mozzanatokat, összefüggéseket fedez fel, amelyek a többiek figyelmét elkerülhették. De e tanulmány esetében erről sincs szó. Pritz ugyan nagy figyelemmel és alapossággal tanulmányozta a szóban levő dokumentumokat. Igyekezett kimutatni több érdekes összefüggést, az iratokban rejlő ellentmondásokat (sokszor még ott is, ahol nem voltak). Hipotézist állított fel egy-egy irat keltezésével kapcsolatban. Ezek sokszor érdekesek, sőt hasznosak. De az esetek többségében öncélúak, irrelevánsok a kiéli tárgyalások rekonstruálása és főleg értékelése szempontjából. Tehát nem áll fenn az sem, hogy ugyanazon dokumentumokból Pritz olyan új és lényeges felfedezésekre jutott, amelyek módosítják az eddigi értékeléseket és indokolják a már számtalan helyen publikált iratok újbóli közlését. Ε módszertani kitérő után, amellyel egyrészt azt kívántam bizonyítani, hogy a szerzőnek nem álltak rendelkezésére lényeges új dokumentumok, s a mások által feldolgozott iratokban sem tudott kimutatni olyan új összefüggéseket, amelyek módosítanák Kiel eddigi értékelését, másrészt jelezni, hogy a már feldolgozott iratok 5 Jörg Κ. Hoensch: Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen. 1967. 80. 6 A sajtóból közölt, a kiéli tárgyalásokra - mindenekeló'tt protokolláris részére - vonatkozó új adalékok ugyancsak nem módosítják az alapkoncepciót. 1 Lásd: Pritz: i. m. 192. sz. jegyzetét. A két szöveg közötti eltérés abból adódik, hogy DIMK II. kötetében 355. sz. alatt Hory számjeltáviratát közöltem, a Magyarország és a kisantant c. monográfiámban viszont Hory ugyanazon témára vonatkozó jelentését. Egy-egy fontos eseményről ugyanis a követségek előbb számjeltáviratot, majd írásbeli jelentés is küldtek. Az utóbbi természetesen részletesebben s esetleg eltérő fogalmazásban is számol be az adott kérdésről.
