Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA Ádám Magda: A KIÉLI TALÁLKOZÓ ÉS A BLE Dl EGYEZMÉNY ÉRTÉKELÉSÉRŐL (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához)x A bevezetőben a szerző hangsúlyozza, hogy „kicsiny és nem feldolgozatlan" a téma, amelynek bemutatására vállalkozik.2 Teszi ezt azért - írja —, mert a kiéli találkozónak „lényegesen nagyobb jelentősége volt, mint amit az eddigi szakirodalom — Jörg Κ. Hoensch könyvét nem tekintve — tulajdonít neki."3 Azonban mindössze három — a magyar szerzők által nem használt— művet tüntet fel, s ezek közül is csak egyből idéz. Pedig a magyar könyvek és tanulmányok megírása óta mintegy másfél évtized telt el,4 s ezalatt külföldön — különböző nyelveken — a csehszlovák válsággal foglalkozó tucatnyi fontos mű jelent meg, amelyeket a kiéli tárgyalásról szóló tanulmány írásához hasznos lett volna áttanulmányozni. Ezek ugyanis lehetővé tették volna a szerző számára, hogy e tárgykörről sokoldalúbb képet rajzoljon, mint az évekkel ezelőtt írt magyar munkák szerzői tehették. Meg kell állapítanunk, hogy ezek az újabban megjelent munkák osztoznak a régebbiekkel abban a „hibában", hogy nem méltatják „kellően" Kiel európai jelentőségét, nem ismerik el Németország politikáját „pozitív" irányban determináló tényezőként, vagyis jelentős szerepet betöltőnek München létrejöttében, amit Pritz a „kellő" értékelés fő kritériumának tart. Alátámasztja-e az az egyetlen könyv, amit a szerző külön kiemel (Jörg Κ. Hoensch monográfiája) Pritz koncepcióját? Távolról sem. Hoensch, miután bemutatja a kiéli magyar—német ellentéteket, amelyekről különböző részletességgel valamennyi magyar szerző is ír, kijelenti: „Bármennyire értelmetlennek is hangzik, mégis úgy tűnik, hogy a magyar politikusoknak a berlini látogatáson elfoglalt álláspontja - hogy nem engedik magukat Hitler által háborús kalandra csábítani addig, amíg a nyugati hatalmak, sőt Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió részvételét a konfliktusban nem lehet kétségtelenül kizárni — hozzájárulhatott szeptemberben a háború elkerüléséhez és a müncheni 1 Pritz Pál: A kiéli találkozó. Századok, 1974. 3. sz. 2 Pritz Pál: i. m. 646. 3 Pritz Pál: i. m. 646. A szakirodalmon a szerző' a magyar történészek és Macartney munkáit, valamint az általuk felhasznált irodalmat érti. Legalábbis jegyzetapparátusa erre enged következtetni. 4 Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937-1939). I., II. Századok, 1959. 1., 2-4. sz. Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. 1964. Zsigmond László: Ungarn und das Münchener Abkommen. Acta Historica 1959. 3-4. sz. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Bp., 1969. Ádám Magda: Iz isztorii vengerszko-csehoszlovackich otnosenii nakaunue vtoroj mirovoj vajny. Voproszi Isztorii 1960. 9. Mad'arsko a Mala dohoda ν obdobi pfed druhou svêtovou válkou (1937-1938) Ceskoslovensky Casopis Historicky 1963. 6. sz. Magyarország és a kisantant a harmincas években Bp., 1968.
