Századok – 1977
Közlemények - Bogdán István: Volt-e papírmalom Budán? 544/III
550 BOGDÁN ISTVÁN piszkos (ld. később). A Duna partján természetesen már voltak malomhelyek, mégpedig az akkori Országút és Újlak városrészek területén — a Vízivárosban tehát nem! —, vagyis a mai Bem tér és Kolosy tér által határolt szakaszon, így a Felhévíz — ma Malom tó — melegforrásait is hasznosítva. Korszakunkból sajnos, nincs malomhelyeket ábrázoló térképünk, csak 1802-ből,4 8 de mivel a malomhely, mint ahogyan a házhely évszázadokon át változatlan marad, sőt, még inkább, feltételezhetjük, hogy korszakunkban is ez volt ott a helyzet. Ε térkép négy malomhelyet jelöl meg a partba nyúló csatornákban, ahol 4-2-12-11, összesen 29 malom működött. Természetesen gabonamalom, papírmalomról szó sincs. De nem is működhetett volna itt. A források vize ugyan tiszta, de nagyon meleg, a Duna vize viszont piszkos. A papírkészítésnél ugyanis a víz nemcsak hajtóerőnek szükséges a malomhoz, hanem gyártásvíz is (a pépkészítés és a merítés munkafázisainál tökéletesen nélkülözhetetlen), s nem lévén derítőberendezés, a tiszta víz elengedhetetlen feltétel volt (csak így lehetett fehér papírt készíteni), és már az is bajt okozott, ha a papírmalom feletti patak-részen állatokat itattak.49 Mindebből pedig az következik, hogy Buda területe elvileg is alkalmatlan volt papírmalom létesítésére. S tetézzük meg a mondottakat újabb bizonyítékkal. Az 1771—74. évi országos fabrika- és manufaktúra-összeírás szerint Budán nem volt papírmalom, ott papírt nem készítettek, csak kártyát. S nemcsak a kormányhatósághoz felküldött jelentésben szerepel így az adat, hanem a budai tanács fogalmazványában is.50 Végezetül pedig: a Budával foglalkozó bőséges irodalom sem tud papírmalom létezéséről.5 1 Mi hát a helyzet ezekkel az Ofen -Capelner-féle vízjelekkel? A válaszadást kezdjük Capellner vagyoni helyzetének a vizsgálatával. Említettem, hogy amikor 1743-ban megveszi a vízivárosi házát, 1800 ft-t fizet érte. Viszont feleségével közösen birtokolt, s ebből arra következtettem, hogy a ház közös szerzemény, így feleségének jelentős hozománya lehetett. S hogy volt neki vagyona, 1761. évi végrendelete is bizonyítja. Ingó és ingatlan vagyonának (nem részletezte ezt) általános örököse az ura, s ezen kívül több tételben, összesen 680 ft-t rendelt kegyes adományokra.52 Capellner helyzetét adózásán keresztül ítélhetjük meg. Házadója (más ingatlan nem volt, említettem) nem mértékadó, az adókulcs szerint a többihez hasonló arányú. Más a helyzet az ipar (Gewerb) után fizetett adóval, amelyet inkább foglalkozási adónak nevezhetnénk, mert pl. kereskedők is fizették. Capellner 1743-50 között évenként 6,- ft-t, 1751—53-ban 8,-, 1754-ben 10,-, 1755-64 között 11.-, 1765-től 1780-ig, haláláig pedig 20,- ft-t adózott évenként.5 3 (Özvegye 1781-ben 24,-, 1782-ben 25,- ft-t fizetett, utóda, Jakisch pedig 1783 ban csak 15.— ft-t, házadója változatlan maradt.54 ) 4 " BL XV/16. Térképtár Β. II. 7. 4 9 Bogdán: Moi papíripar 64. so OL Htt, C 36 Acta Telonialia Lad. D. fasc. 61. n. 17. e. 9., Kancelláriai levéltár A 39. Acta generalia 1774:3114., BL 1002/3 Locumentenentialia N. 1681-1682. 5 ' Vö. Nagy Lajos-Bonis György: Budapest története a török kiűzésétó'l a márciusi forradalomig. Bp. 1975. 98. sk., 330. sk. (Budapest története 3. k.) 52 BL 1002/y Végrendeletek I. 1204. 53 BL St. 1 Rb. 1743-1780. Wasserstadt Nr. 178., ül. 175. 54 Uo. 1781-82. Nr. 175., 1783. Ν. 175.
