Századok – 1977
Közlemények - Bogdán István: Volt-e papírmalom Budán? 544/III
548 BOGDÁN ISTVÁN engedélyezzék neki a papírkereskedelmet.3 1 Az udvar a javaslatot elfogadta, és aug. 13-án Mária Terézia már alá is írta a kegyes rendeletet, amellyel megengedi Capellner János budai polgárnak, hogy a kártyakészítés mellett papírral kereskedjen, mivel a kártya is papírból készült (ím a rendeleti kiskapu), de köteles mindig jó minőséget és olcsón szállítani.3 2 És a Helytartótanács aug. 27-én továbbította a rendeletet a budai tanácshoz, s megparancsolta, hogy Capellner ilyen ténykedését többé ne akadályozzák meg.33 Nem csekély győzelme volt ez Capellernek, orrolt is érte a magisztrátus. Csak 1775-ben vettek tőle megint papírt,3 4 s négy évig ismét elhanyagolták. 1760-tól kezdve azonban élete végéig évenkénti rendszeres, „contóra" dolgozó (persze, nem egyedüli) papírszállítója a városi tanácsnak.3 s Capellner tehát a fentiek szerint kártyafestő és papírkereskedő, de nem papírkészítő, Budán nincs papírmalom. Na és a vízjel? — Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, bizonyítom az állítást. Az egyik bizonyítékot most ismertük meg: papírkereskedelemre kért engedélyt, nem papírkészítésre. Igaz viszont, erre nem is kellett volna engedélyt kérni, de ha viszont papírkészítő lett volna, vagy papírmalom-tulajdonos, senki nem tilthatta volna meg neki a papírkereskedést. Továbbá: Buda város minden nyilvántartásában kártyafestő, minden beadványában ő is annak nevezi magát, e mestersége mellé kéri a papírkereskedelmi engedélyt, úgy is kapja meg. Fennmaradt papírszámláiban azonban eleinte csak a nevét írja alá, tehát kártyafestő minőségét sem nevezi meg, az 1777. évi saját kezűleg kiállított számláján azonban a neve után már odaírta a „foglalkozását" is: „bapir verlager Offen" (Id. 2. ábra).36 És így titulálta magát 1780-tól kezdve az özvegye is: „babir Verlagerin" (ld. 3. ábra).3 7 A német Verlag első s egyúttal eredeti jelentése előleg, ezen keresztül már a 15. században jelentett bedolgozókat foglalkoztató vállalkozást — ebből eredően később háziipart —, majd az újabbkorban azt, aki a könyv stb. megjelentetésének költségeit előlegezi, így a könyvkiadó, továbbá elsősorban a söriparban — a viszonteladót, a Verleger szó pedig előlegezőt, kiadót, terjesztőt, lerakatot, szállítót jelent.38 A Papierverlager jelentése tehát papírlerakatos, -szállító, viszonteladó, röviden: kereskedő. Capellner tehát saját tevékenységét maga így határozta meg, nem nevezte magát papírkészítőnek, sem papírmalomtulajdonosnak. 31 Uo. F. m.Exp. 1753. júl. 28. 32 OL Htt C 13 Benigna mandata 1753. aug. 13. 33 Uo. F. m. Exp. 1753. aug. 27. 34 Oc. Ar. 1755. 272. r. 35 Uo. 1760. nr. 446., 1761. nr. 427. stb. 1780-ig, 1760-71 között a kereskedők, kézművesek kiadásainál, 1771-1780 között a kancelláriai szükségletek rovatában elszámolva, de a belégek több évnél hiányoznak. S jellemző, hogy Capellner, bár módos polgár, mégsem lett Buda város tisztségviselője. Vö. Schmall Lajos: Adalékok Budapest történetéhez. Bp. 1894. 292., 306. 36 BLOc. Ar. 1777. III. 96. 31 Uo. 1780.1. 74. stb. 1783-tól kezdve pedig utóda, Jakisch Ferenc is ezt írta: Papier Verlagei, uo. 1783. 163. stb. 3" Vö. Johann Christoff Adelung: Grammatisch-kritisches Wörterbuch der Hochdeutschen Mundart. 4. T. Wien, 1811. 1074. h., Der Grosse Brockhaus 19. Bd. Leipzig, 1934.507-508..Eugen-Haberkern, Joseph Friedrich Wellisch: Hilfswörterbuch für Historiker. 2. Aufl. Bern, 1964. 637.
