Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
528 PINTÉR ISTVÁN szocializmus győzelme szerinte független a munkásmozgalom időleges helyzetétől, azt a kapitalista társadalmi rend fejlettsége és mélyülő válsága határozza meg. A reformista gondolat tehát újra kísért Mónusnál. Úgy véli azonban, hogy az egyre közeledő szocialista világképhez az eddigieknél sokkal jobban hozzá kell igazítani a munkásmozgalom „eszközeit, szervezeteit és ideológiáját", továbbá pontosabban kell körvonalazni az új társadalmi rendről alkotott elképzeléseket.11 0 Mónus ülés tehát még nem egy konkrét, mindenre kiteqedő munkatervet lát kidolgozhatónak, hanem a leendő szocialista világ pontosabb körülhatárolását tartja feladatnak. Ez pedig jelentős visszalépés az általa eredetileg megjelölt elképzelésektől. „Kissé le kell tompítani azt a kényelmes álláspontot, hogy a társadalmi és a termelési rend vaskövetkezetességgel és szükségszerűen úgyis elkövetkezik — úja a munkaterv szükségességét indoklô egyik korai cikkében. A helyettük dolgozó 'vas szükségesség' helyébe a kor feladatait felismerő szemléletre, akaratra és cselekvőképességre van szükség . . . Mindez csak úgy lehetséges - fogalmazta meg határozottan —, ha a történelmi 'szükségszerűség' helyébe az egyének és tömegek aktív cselekvő akaratát helyezzük és annak a szellemnek, akaratnak és cselekvőképességnek kialakításában közrehatnak."111 A szocializmus világképében már nincs helye „az egyének és tömegek cselekvő akaratának". A párton belüli véleménykülönbségeket azonban még Mónus kompromisszumos megoldásával sem lehetett kiküszöbölni. A terv körüli vitákat ugyan átmenetileg nála fontosabb belpolitikai kérdések levették a napirendről: az úgynevezett Gömbös-féle munkakamara törvénytervezete, az 1935-ös választás stb., de 1935 nyarán a pártkongresszus előestéjén azok újra fellángoltak. A pártkongresszuson Mónus főtitkár kénytelen tájékoztatni a küldötteket arról, hogy a munkaterv kidolgozása még csak a kezdet kezdetén tart, közben a külföldi delegációk vezetői egymás után adtak számot szocialista munkatervek elkészítéséről. Talán a külföldiek jelenléte adta Mónusnak azt a bátorságot, hogy megmondja: vannak a pártvezetésben olyanok, akik egyszerűen szükségtelennek tartják a munkatervet". Mónus ismételten kifejtette, hogy a munkatervre szükség van, mert „30 év előtti gondolatokkal ma már képtelenség a tömegek elé állni".11 2 A munkatervről tartott kongresszusi előadásában azt is hangoztatta, hogy ugyanakkor a munkaterv nem lehet húsz év előtti idealisztikus elképzelések gyűjteménye, hanem „reális, kézzelfogható tényeket kell formába öntenie". A munkatervben szerepeltetendő fő feladatokat hat pontba foglalta össze. 1. a földprobléma megoldása, 2. demokrácia megvalósítása az általános, titkos választójog alapján, 3. bankok és hitelszervezetek nac'onalizálása, beleszólás az iparvállalatok tevékenységébe, 4. a társadalom hosszú átformálása a szocializmus feltételeihez, 5. adóreform, 6. „biztos alapzatú béke" megteremtése.11 3 A harmadik és negyedik pont kivételével Mónus javaslatai az ország demokratikus átalakításának fontos követeléseit tartalmazták. A terv részletes kimunkálására és a megvalósítás hogyanjára Mónus azonban nem adott választ. Ez a kongresszusra várt volna. A kongresszusi küldöttek, a pártvezetőség többsége is azonban szó nélkül hagyták a munkaterv problémáját. Feltehetően a 1 1 0 Szocializmus, 1934. aug. 111 Mónus Illés: Szociáldemokrata munkaterv. Szocializmus, 1934. máj. 112 Népszava, 1935. szept. 17. ' 1 3 Uo.
