Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 529 pártvezetőség nem akart vele foglalkozni, a küldöttek többsége pedig nem látta ennek értelmét. Utóbbiak felszólalásaikban inkább a konkrét napi, a mozgalmat közvetlenül érintő problémákra helyezték a hangsúlyt. így a kongresszus végül is vita nélkül elfogadta azt a határozati tervezetet, amely a 80-tagú bizottság felállítását javasolta egy ideiglenes, majd a pártszervezetek állásfoglalása után véglegesített munkaterv megalkotására. Tulajdonképpen ezzel mintegy két évre, a következő kongresszusig le is került napirendről ez a nagy port felvert téma. Az MSzDP vezetősége képtelen volt a pártot a kor igényeinek színvonalára emelni. Ezt tükrözi a munkaterv körüli vita is. A párt felső vezetőségében mélyen gyökerezett opportunizmus, konzervativizmus, a minden újítástól való félelem, az úgysem lehet semmit tenni szemlélet lefogta azok kezét is, akik bár bátortalanul — a régi iránt ők is vonzódva, az újtól pedig félve — mégis keresték a kor igényeihez jobban igazodó politika lehetőségeit. Mint említettük, a kongresszussal a munkaterv problémája süllyesztőbe került, mégsem volna helyes figyelmen kívül hagyni Rónai Zoltánnak 1936-ban e kérdéssel kapcsolatban a Szocializmusban írott cikkét. Úgy véljük talán ez a cikk közelítette meg — hibái ellenére is - legjobban azt, amit valóban a magyar viszonyokra épülő, a feladatokat helyesen számba vevő szociáldemokrata munkatervnek elvileg tartalmaznia kellett volna. Rónai mindenekelőtt azzal kezdi cikkét, hogy „van-e értelme Magyarországon egy szocialista munkatervnek?" Válasza igenlő, de ehhez mindjárt hozzáteszi: az MSzDP munkatervének három kérdésben lényegesen el kell térnie a nyugati pártokétól. Nálunk a tervben az agrárreformnak feltétlen központi helyet kell kapnia. Tartalmaznia kell továbbá azokat a javaslatokat, amelyek hozzájárulnak Magyarország gazdasági, kulturális és egészségügyi elmaradottságának gyors felszámolásához. Végül a munkatervnek magában kell foglalnia „Magyarország politikai rendszerének mélyreható politikai átalakulását". Utóbbi megállapításához Rónai részletes, s valóban lényeget érintő elvi megállapítást füz. „A munkástömegeket igazán akkor vonzza a politikai rendszer demokratikus átalakulásáért folyó küzdelem, ha a demokrácia úgy tűnik előttük, mint igazságosabb társadalmi rend tetté válásának eszköze." Ez azonban nemcsak a munkástömegek, hanem a kispolgári és egyéb középrétegek az antifasiszta harcba való bekapcsolásának is fontos eszköze — szögezte le Rónai. — Meg kell tehát magyarázni nekik, hogy „a mai politikai rendszer a nagybirtok, a finánctőke és kartellmonopóliumok szövetségén alapszik és csak a munkásság, parasztság és a középrétegek egybefogása teremtheti meg a finánctőke és kartellek elleni hatályos küzdelem lehetőségét, ha megértetjük velük, hogy a szocializmus harca nem a kisemberek, hanem a gazdasági élet nagyhatalmai ellen irányul és csak a szocializmus harca döntheti meg ezeket a nagyhatalmakat, akkor megnyerhetjük őket olyfajta átalakulás számára, amelyben a demokrácia nemcsak szociális, hanem szocialista reformok eszköze." Rónai úgy véli, hogy amíg nyugaton a munkatervek középpontjában a demokrácia védelméért folytatott harc áll, addig Magyarországon a demokrácia kiküzdését kell középpontba állítani és ezt kell szociális tartalommal megtölteni. Fejtegetésében fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy a kommunisták is ,komoly lépéseket tettek e politika irányába".114 Az alapvető kérdésekben így megvannak az együttműködés lehetőségei, Rónai Zoltán 114 Vándor Zoltán: Munkaterv, fasizmus, demokrácia. Szocializmus, 1936 febr.
