Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 527 magyar szociáldemokrata vezetők azonban nemcsak a reformista korszakra szórt vádak miatt lépnek fel a belga munkaterv ellen, hanem azért is, mert az eszköz lehet azoknak a fiatalabb funkcionáriusoknak a kezében, akik a pártvezetésben őrségváltást sürgetnek. De Man ugyanis úgy véli, hogy az önmagát túlélt reformizmus a „bürokratizált pártvezetésben" testesül meg és félre kell állítani azokat, akik nem értik meg az idők szavát, és fel kell frissíteni a pártorganizmust.1 os Ilyen törekvésekkel a magyar pártban is bőven találkozunk. A XXX. pártkongresszushoz is több indítvány érkezett a pártvezetőség „megfiatalosítására".106 Bizonyos értelemben hasonló szándék húzódott meg a párt szervezeti átépítésében is. A pártban, s elsősorban annak felső vezetésében kezdettől fogva éles viták folytak. A vezetőség egy része az 1903-as program megtartása és'a munkaterv „elaltatása" mellett kardoskodott, másik része és főleg a középfunkcionáriusok pedig a munkaterv kidolgozásáért és a napirenden levő politikai kérdések megválaszolásáért szálltak síkra. „A pártban az új munkaterv kidolgozása körül még mindig kiélesedett viták folynak — olvashatjuk a politikai rendőrség 1934 nyarán keletkezett jelentésében. Két frakció áll egymással szemben, az egyik csoportnak az óhaja, hogy a párt szakítson az elavult, 1903-ban lefektetett ideológiájával és a többi külföldi pártokhoz hasonlóan alkalmazkodjék a megváltozott viszonyokhoz. Az új munkatervben inkább az MSzDP sorait megbontani törekvő fasiszta és kommunista veszéllyel vegyék fel a harcot és a szociális kérdések megoldására fektessék a fősúlyt. így a párt ismét visszanyeri a tömegek előtt bizalmát és tömegpárttá alakul. Az úgynevezett radikális csoport erősen dolgozik a párt programjának oly módon való megváltoztatásán, hogy a párt célkitűzései ne csak szociális és demokratikus célkitűzésekre irányuljanak, hanem a kommunistákéhoz hasonlóan a jelenlegi társadalmi rend megváltoztatására és a hatalom átvételére .. ,"10 7 Mónus Dlés a problémákat látva még 1934 nyarán megpróbál kompromisszumot találni a munkatervet ellenzők és azt támogatók között.10 8 Ezért úja meg „A szocializmus világképe" című cikkét, amely a konkrét teendők helyett ismét eszmei síkra próbálja terelni a problémát és a belga pártvezérrel ellentétben reformizmus talajáról közelíti meg azt. De Manhoz hasonlóan veti fel ő is a kérdést: a szocializmus, mint „társadalomgazdasági forma", mint „új társadalmi rend" a szociáldemokrata mozgalom vereségével a megvalósítástól közelebb vagy messzebb jutott-e? Szerinte „mennél súlyosabb a kapitalizmus válsága, mennél kevésbé tud uralkodni a termelőeszközök fölött, annál élesebben rajzolódik ki az új társadalmi rend, amely föl fogja váltani".10 9 A 10 5 Hendrik de Man: i. m. 1 06 Pl Archívum 658. f. 33. ő. e. 1 07 Pl ARchívum 651. f. 6/1934. cs. 1934. június 21-i jelentés. 1 A támogatók személyi összetétele részben a munkatervhez hozzászólók neveibó'l derül ki. A terv fő szorgalmazója Mónus Illés és Kertész Miklós volt. Hozzájuk tartozott még a pártvezetó'ségbó'l Szakasits Árpád és Ries István. Nem lelkesedett érte, de nem is ellenezte Buchinger Manó. A „tervkovácsolók" között találjuk még Ascher Lászlót, Bresztovszky Edét, Böhm Vilmost, Kun Zsigmondot, Lázár Emüt, Minor Zsigmondot, Rónai Zoltánt, Szekszárdi Lászlót, Szó'lló's Henriket, Takács Ferencet, W. Somogyi Jenőt stb. Érdemes megemlíteni, hogy József Attila: A szocializmus bölcselete (Szocializmus, 1934 november) című cikke is részben érinti a problémát. "" Weltner említett cikkében Mónusra is célozva elmarasztalja azokat, akik a kommunisták „minél rosszabb, annál jobb" elméletét akarják a szociáldemokrata mozgalomba átplántálni.
