Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 525 A szociáldemokraták feladata tehát — fejtegette a belga pártvezér — visszaállítani és megnövelni a szocialista mozgalom hajtóerejét. Fel kell hagyni azzal a reformista politikával, amely nem tudott mást, mint azt hajtogatni, hogy ugyanazt kell tovább csinálnunk — amit a burzsoázia, csak jobban. „Ellenkezőleg — írja de Man — egészen mást kell tennünk, hogy ezt a mást jobban tehessük". A fennálló társadalom ugyanis „napról napra elviselhetetlenebb, nem lehet már javítani rajta, hanem csak átalakítani". Alapvető feladat, hogy a tömegek „érdekeit" és a szocialista mozgalmat közelítsük egymáshoz. Első lépésként azt javasolja, hogy a reformista módszereket váltsák fel ,.radikális tevékenységgel", mégpedig úgy, hogy „a gyakorlati minimális és az elvi maximális program különbséget" meg kell szüntetni. Az általa kidolgozott terv „a termelési rend átalakítását teszi közvetlen követeléssé". A terv magában foglalja a bankok, a hitelügy, a nagytőkés kulcsiparok államosítását, ahol még van nagybirtok, annak felosztását. A de Man-féle terv lényegében egy részleteiben is kidolgozott olyan kormányprogram kívánt lenni, amelyet a szociáldemokraták akkor valósítanának meg, ha hatalomra kerülnek. A terv tartalmazott egy úgynevezett akcióprogramot is, amely „a még ellenzéki szocialista mozgalom" követeléseit foglalta magában. így többek között az akcióprogram a munkaidő csökkentését, a munkabér normalizálását, munkabérminimum megállapítását, a társadalombiztosítás alapvető megreformálását, lakásépítési programot stb. tartalmazott. Hendrik de Man szerint a szocialista munkaterv olyan konkrét program, amellyel a tömegek elé lehet állni és azt mondani; „ezt akaijuk csinálni, mégpedig tüstént, mihelyt megadjátok hozzá a hatalmat". Úgy vélte, hogy a terv által mozgósított tömegerő lényegesen nagyobb lesz annál, mint amit a reformizmus védekező politikája biztosított a szocialista mozgalom számára. A belga politikus fontos feladatnak tartotta azt is, hogy a terv kidolgozásába mind több embert vonjanak be, átmenetileg ezzel is sikerül a tömegek egy részét lekötni és a szociáldemokrácia iránt megingott bizalmat helyreállítani.101 Hendrik de Man terve — bár a reformizmusnak akart hadat üzenni — maga is a reformizmus talaján fogant. Lényeges szocializálási célokat foglalt magában, de nem vállalkozott a fennálló társadalmi rend megváltoztatására. A „termelési renden" akart csupán változtatni, de úgy, hogy a burzsoá rendszer államgépezete, intézményei tovább funkcionáltak volna. Ugyanakkkor a terv a kommunista népfrontpolitika ellenalternatívája is kívánt lenni mégpedig úgy, hogy a népfrontot balról támadta. Amikor azonban elérkezett a terv tettéválásának időszaka, ismét bebizonyosodott, hogy a de Man-féle terv inkább választási propaganda és kevésbé konkrét célkitűzés. Ismeretes, hogy a belga szociáldemokraták valóban kormányra kerültek, de a nagyszabású terv jórészt csak ígéret maradt. Erre utalt Dimitrov is a Komintern VII. kongresszusán. A tervet azonban nem utasította el egyértelműen a főtitkár, mint ahogyan ezt ebben az időben több kommunista párt tette. Dimitrov hangsúlyozta: a munkatervnek vannak olyan követelései, amit a kommunisták támogatnak. Lehetségesnek tartotta, hogy azokban az országokban, ahol szociáldemokraták vannak kormányon, vagy kormánykoalíció tagjai, esetleg kormányra kerülésük napirenden van, a kommunisták a szociáldemokrata szervezetekkel való közös akciók szervezésénél „kiindulópontként felhasználják a de Man-féle és más szociáldemokrata platformok megfelelő követeléseit. Ez 1 01 Hendrik de Man: A szocializmus megvalósítása (fordította: Fejtő' Ferenc). Szocialista Tudás Könyvtára.
