Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
506 PINTÉR ISTVÁN lefordított munkái nyújtanak bizonyos „eligazodást" ebben a kérdésben. A magyar szociáldemokrácia ideológusai 1935-ben, a „szellemi offenzíva" keretében kezdtek alaposabban foglalkozni a fasizmus problémájával, általában és ezen belül osztályjellegével is. Mónus a fasizmus említett különszámának bevezetőjében a „legnagyobb feladatként" jelöli meg annak bemutatását, hogy „a fasizmus nem jelent új társadalmi rendet". A fasizmus olyan „politikai uralom", amely alapjaiban „semmit sem változtat a társadalmi viszonyokon", a rendszer .kapitalista jellegén". Ő még nem vállalkozott arra, hogy az általánosságokon túllépve, közelebb jusson a fasizmus osztályjellegéhez. Buchinger viszont a pártkongresszus előestéjén a Szocializmusba írott cikkében már azt húzta alá, hogy „a válságtól való félelem vitte rá végeredményében Németországban a nagykapitalizmust és a nagybirtokosságot arra, hogy a hitlerizmus felhasználásával kiragadják a dolgozók kezéből a demokratikus önrendelkezés fegyverét, hogy a dolgozók ennek a fegyvernek a segítségével át ne alakíthassák az országot."20 Később még pontosabban fogalmaz. A fasizmus „a valóságban arra törekszik, hogy megvédelmezze eredeti megbízójának a kapitalizmusnak, s leginkább a nehézipari kapitalizmusnak (Kiemelés tőlem -P. I.) érdekeit".21 Ha nem is annyira körülhatárol tan, mint Buchinger, de a fasizmus osztálytartalmának lényeges mozzanatára utal Ascher László is „A fasiszta gazdaságpolitika mérlege" című cikkében. A fasiszta rendszerben „nem vész el a tőke magántulajdon jellege, ellenkezőleg: alkotmányos megerősítést nyer és feltétlen állami védelmet szerez magának. Ezen az úton reméli a fasizmushoz menekülő kapitalizmus, hogy megszabadul a szociálpolitikai terhektől... A fasiszta gazdaságpolitika egyik legfőbb fegyvere a munkabérek és szociálpolitikai költségek leszorításával,. . . vagyis a munka költségein való megtakarítással növelni a versenyképességét".2 2 Mónus és Buchinger mellett a fasizmus vizsgálódása során az osztályjelleg kérdésében talán legmesszebb Rónai Zoltán és Tamássi György jutott. Rónai a kommunistákkal és Kautskyval is vitatkozva kísérel meg a fontos kérdésre válaszolni. „A fasizmus eredetének magyarázatára nézve igen eltérő választ ad az elmélet — írja a Szocializmus augusztusi számában. Sokak szerint a fasizmus a monopolkapitalizmus finánctőkéjének politikai uralmi formája. Különösen bolsevista részről gyakori a fasizmusnak ez a magyarázata. (Nem véletlen erre való utalás, hisz a tanulmány éppen a Komintern VII. kongresszusa idején jelent meg.) Vannak, akik éppen ellenkezőleg, mint pl. Kautsky a német fasizmus diadala előtt, a fasizmusban a hátramaradott országok kapitalizmusának reakcióját látták a feltörekvő munkásmozgalommal szemben. Mindkét elmélet az igazságnak csak kis csücskét lebbenti fel." Az osztályjelleg meghatározásában itt még Rónait zavarja az a tény, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban nem tudott győzni a fasizmus. Elismeri ugyan, hogy „a gazdaságilag fejlett országokban is vannak fasiszta tendenciák", de hozzáteszi, „Németország kivételével nincs fejlett kapitalista állam, amelyben ezek az irányzatok uralomra jutottak volna." Miközben az osztályjelleg meghatározásában kételyei voltak, már ebben a cikkében is helyesen tárja fel 20 Buchinger Manó: A pártkongresszus előtt. Szocializmus. 1935 szept. 1 ' A fasizmus külpolitikájáról írva pedig azt mondja: „A fasizmusnak tulajdonképpen való élethivatása, hogy a nagykapitalizmus érdekeit szolgálja. Azonban a mai világban ezt a hivatását nem szolgálhatja egyenesen és nyíltan." Buchinger Manó: A fasizmus külpolitikája. Szocializmus, 1935. nov. 22 Uo.
