Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 507 azokat a jegyeket, amelyek a fasiszta rendszerek közös vonásai: l.„a háború utáni kapitalizmus" válságának szülöttei, 2. az uralkodó osztályok „a középrétegek segítségével gyakorolják a hatalmat", mégpedig úgy, hogy „a válság felrázta középrétegek elégületlenségét a nemzeti elégületlenség légkörében nemzeti jelszavak segítségével használják fel a munkásság osztályharcával szemben".2 3 A novemberi különszámban már Rónai is azt hangsúlyozza, hogy a fasizmus a nagytőke és nagybirtok támogatásával jutott hatalomra és ezek osztályérdekeit képviseli, de ezt „beborítja a közérdek szólamának leplével".2 4 A magyar szociáldemokrata munkák közül a fasizmus osztályjellegét talán legvilágosabban Tamássi György középrétegekkel foglalkozó tanulmánya fogalmazta meg. Tamássi Radnóti Miklós barátja, kortársa volt, egyben tagja a Vajda János Társaságnak. Jól tájékozott volt a nemzetközi munkásmozgalom elméleti eredményeiben, felfogása közel állt a kommunistákéhoz. Az a tény, hogy cikke â Szocializmus hasábjain jelenhetett meg, jelzi, hogy az MSzDP folyóiratának szerkesztősége nem emelt kifogást cikke ellen, azzal egyetértett. A fasiszta mozgalmak mindaddig jelentéktelenek voltak, hangsúlyozza Tamássi, amíg azokra nem sikerült kellőképpen felhívniok a nagytőke figyelmét. „Ez a pont jelentett fordulatot mind a német, mind az olasz fasiszta mozgalmak történetében és jelentette egyúttal a jelentéktelen kezdeti periódus lezárulását is." Tamássi pontosan fogalmaz akkor is, amikor azt indokolja, hogy miért „szövetkezett" a nagytőke a fasiszta mozgalmakkal. „A nagytőkét áthatotta az a felismerés, hogy egyrészt a demokratikus államberendezkedés a maga szociális és gazdasági intézményeivel, viszonylagos politikai szabadságával olyan fokra jut, mely a kapitalizmus amúgy is válságos korszakában komolyan veszélyezteti a profitlehetőségeket, másrészt, hogy a munkásmozgalom politikai téren is oly nagy lendületre tesz szert, amelyet egyedül a törvények erejével le nem törhet és amellyel az adott helyzetben és adott eszközökkel, számban és társadalmi súlyban megfelelően szervezett tömegmozgalmat szembe nem állíthat. Kiutat keresve, fölismerte azokat a hatalmas értékeket, amelyek ezekben a fasiszta mozgalmakban rejlettek s igyekezett azokat a maga számára hasznosítani." Tamássi ezután a nagytőke és a fasiszta mozgalom „szövetkezéséből" vezeti le a fasizmus hatalomra jutását. A fasiszta mozgalmakban részt vevő tömegek a győzelem után „abban a lelkesült és örömittas hitben éltek" - írja Tamássi -, „hogy győztek" és „következik... a győzelem realizálása, az ígéretek beváltása, a vágyálmak megvalósulása". „A nagytőke ellenben tudta — állapítja meg a szerző —, hogy ő győzött és a fasiszta mozgalom likvidálása, a fasiszta szervezeteknek az állami apparátusba való beolvasztása, a fasiszta vezérkarnak a politikai kormányzó és végrehajtó hatalom pozícióiba való elhelyezése már csak a nagytőke hatalmi helyzetének végső megszilárdítása volt ... A középrétegekkel sikerült a proletárosztály szervezeteinek leverése és a totális állam létrehozása és ez pillanatnyilag a legideálisabb állami berendezkedés a monopolkapitalizmus számára" (Kiemelés tőlem - P. I.) vonja le végső következtetésként Tamássi. A fasizmus osztályjellegéről szóló fejtegetést végül e gondolattal zárta: „A nagytőke a fasiszta országokban ma olyan államapparátussal rendelkezik, amely kizárólag az ő gazdasági és 23 Szocializmus, 1935. aug. 2 4 Vándor Zoltán: A fasiszta elmélet és gyakorlat a belpolitikában. Szocializmus. 1935. nov.
