Századok – 1977
Tanulmányok - Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban 463/III
488 ERDÖDY GÁBOR reményeivel - nem látta lényegesen javulni.14 4 Pozitív változásokat vélt felfedezni ezzel egy időben a porosz korona alá tartozó Rajna-vidéki lakosság hangulatában, amelyből azt olvasta ki, hogy a „Rajnavidék mindennap kevésbé szereti a poroszt. A polgárság és a tömegek a birodalmi kormányzó mellett van, s csak a seregbeliek és a hivatalnoki osztály buzog még Potsdam mellett".145 A túlzott reményektől azonban megóvta az a felismerés, hogy a rajnai tartományok politikai összképét — akárcsak általában a németet -a megosztottság, az ellentétes érdekű csoportok harca jellemzi.14 6 A németországi erőviszonyokat még inkább összezavaró, a burzsoázia forradalommal szimpatizáló elemeit az ellenforradalmi táborba taszító eseményként értékelték a magyar politikusok a bécsi proletariátus augusztus 22-i felkelését. A munkásmegmozdulás hírét Széchenyi feljegyzése szerint Batthyány, mit sem sejtve annak jellegéről, örömmel fogadta, mert azt remélte, hogy az az ellenforradalom készülődését fogja hátráltatni.14 7 Széchenyi egyáltalán nem találta hasznosnak a mozgalmat Magyarország szempontjából és különben sem helyeselt olyan zavargásokat „amelyben végülis az Aula és a proletariátus nyernek".14 8 Az augusztus 21—23-i eseményekre a Kossuth Hírlapja és a Közlöny korántsem reagált egyformán, bár a véres események feletti sajnálkozást illetően teljes volt közöttük az egyetértés. Találkozott véleményük abban is, hogy a bécsi proletariátust — akárcsak korábban a párizsit — a közmunkák felszámolására irányuló kísérletével maga a burzsoázia kergette a forradalomba. Míg azonban a Kossuth Hírlapja cikkírója a részvét legkisebb jele nélkül elemzi a munkások vereségét, s csupán a velük való leszámolás módszerének és időpontjának megválasztásában talál kivetni valót — mellesleg a „zaklatókra és ámítókra és bűnes felhasználóikra " büntetés kimérését ajánlja -, addig a Közlöny munkatársa meglátja a konfliktus jellegében az ellenforradalom tudatos számításait, a forradalmi tábor jelentős erejét képező munkások eltávolítására irányuló törekvéseket is: „A ki nem mondott czél pedig hihetőleg abban keresendő, a mit majd Bécsben könnyebben remélhetnek véghez vinni, ha néhány ezer elszánt s erős karú munkás eltávolítva lesz" — leplezi le a reakció hátsó gondolatait.149 Augusztus 6-a nem tisztázta egyértelműen az erőviszonyokat, a fejedelmek Németországgal kapcsolatos politikájának jellegét. Nem kétséges ugyanakkor, hogy egyre 1 *4 „A bajorok még a legjobban visebk magokat a német ügy iránt, melly Berlinben és Bécsben úgy látszik egészen másodrendűségre van kárhoztatva" - PH, 1848. IX. 3. 830; vö.: Kny. 1848. IX. 22. 540: ,,A bajor kormány . . . föltétlen elismerését mondta ki a központi hatalom iránt . . . Bajorhonnak e nyílt csatlakozása . . . által szilárdabb alapot nyer a birodalmi minisztérium által követendő rendszer." 145 PH, 1848. VIII. 11. 750. 146 „A rajnai tartományokban is megvan a rokon- és ellenszenv az ügy iránt. A catholicusok lelkesednek reá, az evangelicusok gondolkozásba esnek, morognak, szomorkodnak. A parasztság föltétlen védői a vallást látják veszélyeztetve, kikhez készek csatlakozni azonnal a kereskedők, mint ellenségei a politikai mozgalmaknak" - PH, 1848. VIII. 26. 802. 14 7 Széchenyi sorai szerint Batthyány a következőket mondta: „Ó, mennyire örülök a bécsi botránynak - csak alaposan kitörne! Itáliában is rosszul állnak . . . pompás hírek." - SZIN 380. 14 » Uo. 381. 149 KH, 1848. VIII. 25. 210, VIII. 26. 224, VIII. 27. 231; Kny. 1848. VIII. 29. 411. A bécsi proletariátus felkeléséről ld. Urbán Aladár: i. m. 158-160; Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Bp., 1959. 235.
