Századok – 1977
Tanulmányok - Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban 463/III
AZ 1848-AS NÉMETORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRÓL 487 Augusztus 6-a fejleményei végül a pesszimista jóslatokat igazolták. Az első híradások ugyan alapot adtak még némi bizakodásra. A Kossuth Hírlapja például úgy értesült, hogy Németországban „az augusztus 6-i hódolások mindenütt csendesen történtek meg; még Berlinben sem volt legkisebb rendzavarás sem, sőt... a régi kirekesztő fekete—fehér Póroszország ünnepélyesen eltemettetett".13 9 Hamarosan befutottak azonban a mindenfajta optimizmus jogosságát megkérdőjelező jelentések. A Kossuth Hírlapja már augusztus 9-én jelezte, hogy bár 6-án Bécsben felvette a hadsereg a német színt, cselekedetéből hiányzott az őszinteség, és az összeolvadást ellenző politikusok aktív fellépését figyelte meg nemcsak Bécs, hanem Berlin, München és Hannover kormányzataiban egyaránt.14 0 Hasonló következtetésekre jutott a bécsi események értékelése nyomán a Pesti Hírlap is: „A német színeket Bécsben még mindig erősen viselik, de csak külsőleg, bensőleg a bécsiek legnagyobb része elfelejtette a nagy német egységet, amiért még nem régen mindent feláldozni kész volt", s ha valaki az országgyűlésen fel mer szólalni és célozni erre, „a szláv követek őket tüstént lezúgják"141 — hangsúlyozza augusztus 17-én. Az idézett megállapítások pontosnak bizonyultak, amit a bécsi kormány nyilvánosságra hozott hivatalos álláspontja, mely a nemzetiségek egyenjogúsága feletti őrködő szerepben tetszelgett, szintén bizonyított. Ezek szerint „egy minisztériumi határozat minden nemzetiseg számára azonos jogokat ismer el és ennek következtében a német csapatok nem viselhetik a német színeket, mert ez demonstráció lenne a szlávokkal szemben, ezért arra kell korlátozódnunk, hogy a német csapatok a német színeket csak akkor viseljék, amikor szövetségi szolgálatban állnak".14 2 Az elutasítással egyenértékű bécsi nyilatkozat nagy felzúdulást váltott ki a frankfurti parlament követeinek körében. A hosszan tartó heves vita eredménye azonban a többség megalkuvó magatartásáról tanúskodott. A Pesti Hírlap arról értesül, hogy Eisenmann a „nyilatkozatot keményen megtámadá, mint amellyben Németország van megalázva. A czéll: Németország egységét, mint ő, ha el nem érheti a középpont eszközeivel, ki kell vívni a legszélső bal eszközeivel. Ε szavak tetszettek, de a professzorok gyűlése megnyugodott Schmerling belügyi miniszter kitérő feleletével (kiemelés E. G.), melly szerint ő is német nemzeti politikát akar."14 3 Ugyanakkor arról értesült, hogy a határozatlan, tehetetlen politikával szemben, s annak visszahatásaként fokozódott az elégedetlenség, sőt a forradalmi erjedés bizonyos jelei mutatkoztak. A frankfurtinál kedvezőbb képet festett a Pesti Hírlap a bajor udvar álláspontjának alakulásáról. Az egységes Németország esélyeit azonban — ellentétben a Közlöny 139 KH, 1848. VIII. 13. 173; „A régi különcz fekete-fehér szín ünnepélyesen vitetett sírjába" Berlinben a PH tudósítója szerint is - PH, 1848. VIII. 12. 753. Az augusztus 6-i eseményekről ld.: Urbán Aladár: i. m. 212. 1 40 KH, 1848. VIII. 9. 155-156. 141 PH, 1848. VIII. 17.769. 1 42 St. Β. Nro. 65. 1848. VIII. 23. 1661. 143 PH, 1848. IX. 1. 820.; Eisenmann beszédét ld. St. B. Nro. 65. 1848. VIII. 23. 1662. A német uralkodók ellenállásának veszélyeit ecseteli és határozott fellépést követel a birodalmi minisztériumtól Vogt baloldali követ is: „Ha nem teszik meg, a központi hatalom tehetetlen lesz" -St. Β. Nro. 67. 1848. VIII. 26.1718-19. 4
