Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 43 települések megoszlása ugyan itt sem egységes, Transzkaukázia nyugati és középső sávján azonban olyan sűrű betelepüléssel kell számolnunk, amely feltétlenül felülmúlta a Kelet-Európai-síkságét. — Végül ezen a területen teljesen folyamatos fejlődés állapítható meg - belső fejlődés, amelyben a civilizációk úgy kapcsolódnak egymásba, mint a láncszemek — éspedig a Mindel-kori kaukázusi acheuléentől kezdve egészen a felsőpaleolitikumig, sőt esetleg a mezolitikumig.4 4 Célunktól túlságosan messze vezetne, ha a Kaukázuson túli terület kultúráit, szoros összefüggésüket ismertetnénk. Ismét csak vázlatra, összegezésre törekszünk. A legidősebb civilizációt Szatani-Dar, Jastuh, Kudaro alsó rétegének leletanyaga, az iráni határnál fekvő Azykh-barlang két rétegű keleti acheuléenje képviseli. Az az acheuléen, amely délről áramlott fel, az említett helyeken a Mindéi alatt, ill. a Mindéi—Riss interglaciálisban élt; egy-egy településen átélte a Riss eljegesedést, sőt tovább fejlődött az utolsó interglaciális alatt is. A természeti miliőre jellemző pl., hogy a Kaukázus déli oldalán a Mindel-Riss időszakban még majomfajták, a növényzetben fél-trópusi Rhododendron-félék stb. éltek, - az ember pedig, az Azykh-barlangban, antropológiailag átmenet az Archanthropus és a Paleoanthropus között. Ez a keletiacheuléen (vagy kaukázusi acheuléen) sűrűn elteijedt Dél—Oszétiában, az Imeretiaiplatón, Grúzia számos lelőhelyén. A nyugat-európai acheuléenhez mérten valóban kissé ,.megkésve" lépett fel — az utolsó interglaciális alatt azonban rendkívül gyorsan, erőteljesen továbbfejlődött. Ugyanakkor párhuzamosan élt és vegyült is az idős, keleti/kaukázusi moustériennel. A másik civilizáció, amely szintén délről áramlott fel, a keleti/kaukázusi moustérien. Szerszámkészlete mindig átütően levallois technikával készült. A levallois kultúra másik, Európán kívüli központja ugyanis a Közel-Kelet. — Több barlangi település sztratigráfíai vizsgálata bizonyítja, hogy a késői acheuléen és ez a moustérien vegyült egymással, részben együtt élt, vagy pedig a fejlődésük szorosan összekapcsolódott (Kudaro I., Cona-barlang, Dzsrucsula-barlang stb.). A biológiai, egyben az ökológiai miliőhöz ismét csak egyetlen adatot említünk: egyes barlangok teleprétegei - pl. a Kvirila, a Rion völgyében — gesztenye és szeder maradványaival vannak tele. — A fiatal acheuléen, majd a végső acheuléen és a moustérien lelőhelyeit felsorolni nem lehet. Csupán tényként közölhetjük, hogy gazdagabb, jellegzetesebb iparokat Európa más részén alig ismerünk. Ennek a két, erős civilizációnak az élettartamával kb. elértük a Würm kezdetét. A végső acheuléen valamivel korábban megszűnt — szerszámtípusai azonban tovább élnek, tovább készülnek a fejlett, helyileg specializálódott moustérienben. Maga a moustérien is speciálissá vált. A szűk folyóvölgyekben helyileg tovább fejlődött, sajátságos jellegeket alakított ki (pl. a Kudaro-variáns, a Jereván I barlang ipara, á Lüszakert-barlang 44 Szovjet Közép-Ázsia és Transzkaukázus területéhez 1. V. A. Ranov: Kamennüj vek Tadzsikisztana. Dusanbe. 1965. - V. A. Ranov-Sz. A. Neszmejanov: Paleolit i sztratigrafia antropogéne Szrednyej Aziii. Dusanbe. 1973. - Sz. A. Szardarjan: Drevnyej kamennüj vek ν Armenyü. Jereván. 1967. - A. N. Kalandadze: Études des monuments du Paléolithique ancien en Géorgie. VI. Congr. Int. Anthrop. Ethnogr. Moscou, 1964. M. Gábori: Überblick der neusten Paläolithforschungen in Sowiet-Mittelasien. Pittioni-Festschrift, Wien. 1969. - Ua: Neuere Ergebnisse der Paläolithforschung in Transkaukasien. Jubilaumsband österr. A. f. Ur- u. Frühgeschicgte, Wien. 1969. -Ua.: Le rôle du Paléolithique de Transcaucasie dans le peuplement d'Europe Orientale. IX. Congr. Int. Sei. Préhitoriques et Protohistoriques. Nice, 1976.
