Századok – 1977

Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I

44 GÁBORI MIKLÓS szerszámkészlete stb.)· Érdekes egyébként és a teiiedési iránnyal egyezik, hogy az idősebb korú települések az örmény területen fordulnak elő - ott felső-paleolitikum szinte nincs is — a grúziai és abháziai lelőhelyek nagy része viszont a fiatalabb kultúrákhoz tartozik. A következő fázist nehéz meghatározni, mert a civilizációk fejlődése rendkívül gyors, dinamikus. Ez a periódus a Würm 1 körüli időszakra esik. — Meddig készülnek tovább a kifinomult, speciálissá vált acheuléen szerszámok - típusok néha már a levélhegyekhez hasonlít — és mikor tűnnek fel a fejlett moustérien típusuk a különlegesen megnyúlt hegyek, amelyek már az aurignacien vagy a gravettien műveltség eszközeihez hasonlóak — nem tudjuk biztosan megállapítani. A középső- és felsőpaleolitikum közti kontinuitás ugyanis Transzkaukáziában teljesen világos, egyértelmű - és ez a belső továbbélés szerintünk etnikai értelmű is. A középső-paleolitikum szerszámai továbbra is fennmaradnak a felső-paleolitikumban; a moustérien végső fázisa együtt található a felső-paleolitikummal a Würm 2 idején (!); később pedig a fejlett felsőpaleolitikum kultúrája viszi tovább a régi „moustérien" technikát, szerszámkészletet. Valamennyi vizsgálat azt bizonyítja, hogy ebből a két civilizációból, a kaukázusi acheuléenből és moustérienből fejlődött ki egyrészt a Kelet-Európai-síkság acheuléen tradíciójú moustérienje (azaz a keleti micoquien) — másrészt az ottani levalloismoustérien. Transzkaukázus területe felfelé vezető folyosó a Fekete- és Kaszpi-tenger között, amelyben délről érkező civilizációk áramlottak fel, és mintegy feltorlódtak a Kaukázus előtt. Ezen a területen feldúsulás, rendkívüli felgazdagodás, nagyon erős akkumuláció jött létre — s ezt nem csak a lelőhelyekre, az iparokra, hanem a populációra is értjük. Oka a földrajzi helyzetben és a kedvező természeti-gazdasági környezetben keresendő. Az erős, dinamikus fejlődést az acheuléen és a moustérien vonalán látjuk. Hozzájuk kapcsolódott a keleti/kaukázusi levalloisien, amely itt virágkorát éli. A populációk időközben gyakran izolálódtak is: lokális jellegűekké váltak, hosszan tovább éltek. Ha ezek után térképen ábrázolnánk a lelőhelyek sűrűségét és elterjedését, világosan kitűnne, hogy a Kelet-Európai-síkság benépesedése innét indult el. A lassú teijedés — amit minden esetben több hullámban kell elképzelnünk - a Fekete-tenger keleti partvidékén, az abháziai területen vezetett felfelé. Az általános paleohisztóriai összefüggések iránya sem kérdéses. Az etnodinamikai nyomás délről északnyugat felé tendál, és ökológiai szempontból is nyilvánvaló, hogy a Kaukázuson túli, feldúsult gócból a tőle északra eső, sztyeppei területeket népesíti be. így jelennek meg a késői acheuléen nyomai a Kaukázus északi oldalán, a Kubánvidéken; - a továbbjutás egyik irányát jelzi Ilszkaja, északabbra a volgográdi település; -így tűnnek fel azok a kultúrák az azovi partvidéken, a Donyec medencében, melyek részben még mindig az acheuléen gyökerekre vallanak, részben levallois technikát használó moustérienek — és amelyeknek végső fázisait ott találjuk a Krímben. Utolsó állomásait a „vegyes jellegű" Dnyeper-menti települések, szórványos leletek jelzik. A kelet-európai kultúrák fejlődését a felső-paleolitikum felé már nem kísérjük tovább. A középső-paleolitikum civilizációi Európa számos részén átvezettek a későbbi műveltségekbe. Nemcsak a Kaukázuson túl, hanem a Kelet-Európai-síkságon is. A keleti micoquien késői fázisában olyan szerszámfajták tűnnek fel, amelyek átvezetnek a felső-paleolitikus gravetti műveltségbe. Ugyanakkor a gravetti műveltség egyes tele-