Századok – 1977
Tanulmányok - Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban 463/III
482 ERDÖDY GÁBOR vetéséből is. Beisler bajor követ a prágai kongresszus programjából azt olvasta ki, hogy „a sokalakú szláv mozgalom a legújabb időkben Prágában találta meg központi helyét Nyugat-Európa irányába, ahonnan az összes Dél-Nyugat-Európában élő szláv törzs egyesítésének érdekében dolgozik és mindenekelőtt a hatalom megragadására törekszik Ausztriában, végleges célja azonban egy nagy szláv birodalom megalapítása lenne: amely az Adriai tengertől a Pontusig, a Kárpátoktól a Peloponnészoszig terjedne és egyben magába foglalná a közbeeső német és magyar nemzetiségeket is."10 8 Ideiglenes célkitűzésnek tekinti Jellasics elszakadási törekvéseit Magyarországtól, s a bán jövőre vonatkozó elképzeléseiben a „minden szláv elemből egy nagy, vagy több kis birodalmak alkotásáénak vágyát ismerte fel a magyar belügyminiszter, Szemere is.109 Még messzebbre mutat Kossuth július 15-i cikke, amely úgy látja, hogy „a prágai és illyr mozgalmak célja" nem más, mint a „Fekete tengertől felhatolni Németország szívéig" és Magyarországot figyelembe se véve, „meghódítani e világrészt a legvadabb türelmetlenségnek és zsarnokságnak".11 0 A szláv—német-magyar konfliktus alakulását leginkább befolyásoló tényezőt a magyar politikusok a minden vonatkozásban érdekelt Habsburg-birodalomban jelölték meg. Állandóan visszatérő érvelésükkel megpróbálták meggyőzni a bécsi politika irányadóit a magyar álláspont helyességéről, arról, hogy a szláv mozgalom támogatásával Ausztria saját halálos ítéletét készíti elő. Megfigyeléseik alapján azonban tudták, hogy Ausztria megtorpant az alkotmányos átalakulás következetes megvalósítása előtt, s 1848 nyarán már a szlávokkal szövetséges osztrák ellenforradalom térnyerését és ellentámadásba lendülését tekintették jellemző tendenciának. A közép- és kelet-európai forradalmi átalakulásban Ausztria tehát nem játszotta el a „reá kiosztott szerpet". A magyar kormányzat az ellentétek fokozódását, azok nyílt fegyveres konfliktusba fejlődését tapasztalta, s a folyamat kiteljesedésének, egy véres háború kitörésének megakadályozását többek között az újjászülető Magyarország fontos feladatának tartotta.112 A magyar és a német külpolitika érintkezési pontjait vizsgálva összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a magyar politikai élet irányítói nem mindenben értettek egyet a legfőbb szövetségesnek tekintett frankfurti parlamenttel. A fennálló nézetkülönbségeket azonban feloldhatónak vélték, s a remélt szövetségi kapcsolatokat semmiképpen nem akarták veszélyeztetni. Ennek érdekében elsősorban a két nép közeledésének elősegítésére törekedtek, s hogy a közvéleményt ez irányba befolyásolják, a hangsúlyt az összekötő mozzanatok bemutatására helyezték. A harmonikus kapcsolatok kialakítását és erősítését a magyar vezetés legfontosabb feladatai közé sorolta, s rendkívüli jelentőséget tulajdonított a német szimpátia megőrzésének. Nem titkolt tervei között szerepelt ugyanis Magyarország frankfurti elismeré'°8 St. B. Nro. 30.1848. VII. 3. 661. 109 Szemere Bertalan 1848. VII. 21-i beszéde - közli: fap Dénes: i. m. I. 228. 1,0 KÖM, XII. 448 ;vö.: PH, 1848. VI. 17. 558, VI. 2. 574; KH, 1848. VII. 14.443 -444. 111 KH, 1848. VIII. 4. 134; - közli: KÖM. XII. 671. A szláv érdekeket látja érvényesülni a hivatalos bécsi politikában Nyáry Pál is, aki szerint „Ausztria politikája többé nem Ausztria és nem a civilisât ιό politikája . . . Ausztriában többé nem Ausztriának, hanem a reactiónak érdeke van képviselve" - ld. Pap Dénes: i. m. I. 245, vö.: KÖM. XII. 379. 112 KH, 1848. VII. 15. - közli: KÖM. XII. 448; vö. a La Hongrie kommentárjával; - ismerteti PH, 1848. VIII. 30. 814.
