Századok – 1977
Tanulmányok - Timár Lajos lásd Baranyi Béla - Varga J. János: Katonai bíráskodás a 14–17. századi dunántúli nagybirtokon és a végvárakban (Seregszék; hadiszék; úriszék) 439/III
SEREGSZÉK, HADISZÉK, (JRISZÉK 457 vegyen."8 7 Ugyanekkor kapták az értesítést a várbeli porkolábok is, akiket fölszólított Batthyány, hogy a vizsgálati fogságban levőket és a felpereseket küldjék Körmendre a kitűzött határnapra. Ezenkívül „az mely rabokat kezességen kivettenek volna, az kezeseket certificálja kegyelmetek, hogy az kezesség szerént előállassák őket ... Ha valamely kezesek elő nem álléthatták az kiért kezesek voltanak, azokat is kegyelmetek seriesben vegye és beadja minékünk."8 8 A oeres felek — vagy az ügy vitelével megbízott prókátorok — értesítése után a vizsgálat során kihallgatott tanúkat idézték meg, hogy korábban tett vallomásukat hitelesítsék vagy módosíthassák. Miután az ügy valamennyi szereplőjét megidézték, röviddel a kitűzött határnap előtt a bíróság tagjai is összegyűltek.8 9 A per — az ügy jellegétől és az érdekelt felek társadalmi állásától függően -szóbelileg vagy írásbelileg zajlott le.9 0 Legérdekesebb mozzanata a „perbeli feleselés" volt, amelynek során a felek vagy képviselőik érvei és ellenérvei elhangzottak. A bíróság ezután megítélte valamelyik félnek a perdöntő esküt állításának, illetve tagadásának alátámasztására. Büntetőügyben általában a terheltnek kellett ún. tisztító esküt tennie, hogy magát a vád alól tisztázza. Ha a bíróság döntése vagy az alperes fölajánlása alapján a felperest illette az eskü, ő azt perbeli ellenfele fejére tett kézzel mondta el.9 1 Az esküt a fél legtöbbször nem egyedül, hanem a vele azonos rendi állású eskütársakkal együtt tette le. A társak — akiknek száma a bűncselekmény súlyosságától függött — nem a perben vitatott valamely ténykérdést bizonyították, hanem azt erősítették, hogy az ő felük hitelt érdemlő, becsületes ember, akinek szava igaz, nem hamis.9 2 A bizonyítás lefolytatása után a bíróság ítéletet mondott, amely katonák esetében a magyar hadi törvényekhez és a szokásjoghoz igazodott.9 3 A tárgyalás valamennyi fontos mozzanata perjegyzőkönyvbe került. A jegyzőkönyv a hatósági személyek megnevezésével kezdődött, majd a felperes vagy prókátor által benyújtott panaszt ismertette. A vallatás (deutrum) következett ezután, amely a felek és a tanúk kikérdezése során elhangzott vallomásokat rögzítette. A jegyzőkönyvet az ítélet (deliberatum) zárta. Mindezt magyar nyelven foglalták írásba, az ítéletet azonban néha latinul is kiadták. A perjegyzőkönyvet végül a bírák aláírták, lepecsételték s ezzel a per az illető fórumon lezárult.94 A vádlottat, ha nem jelent meg a tárgyaláson, levelesítették. A levelesítésről az 1625:13. tc. szólt, de annak szűkszavú rendelkezése mellett valószínűleg inkább a gyakorlat volt az irányadó, amely az eljárást az alperes távolmaradása esetén föl-87 OL. Β. cs. lt. Ρ 1322. 188. cs. 27. f. - Hasonló tartalmú levelek maradtak fönn 1654. március 11-ről, amelyeket Batthyány tisztjei: Fáncsi Pál, Niczky Boldizsár, Ságodi István, Káldy I. Ferenc és Péter, valamint a csákányi tisztségviselő kaptak. OL. Β. cs. lt. Ρ 1315. 1. cs. 859. f. 88 Uo. Ρ 1322. 188. cs. 27. f. 89 Nádasdy III. Ferenc 1648. december 4-én értesítette Káldy Péter Veszprém vármegyei alispánt, hogy december 7-én „úr székit" kíván tartani Sárvárott. Ezért kérte, hogy 6-án jelenjen meg és vegyen részt a bíróság munkájában. OL. Sibrik es. lt. Ρ 1865. 1. cs. 4. tétel, 5. f. 90 Csizmadia A. szerk.: j. m. 292-293. 9 1 Ezért fejre letett eskünek nevezték. Uo. 288-289. 92 Uo. 65. 93 OL. Sibrik es. lt. Ρ 1863. 3. cs. 32. tétel, 4. t. 94 OL. Β. cs. lt. Ρ 1313. 252. cs. sz. η. Az egerszegi hadiszék előtt 1691. nov. 16-án tárgyalt perek jegyzőkönyvei.
