Századok – 1977
Tanulmányok - Timár Lajos lásd Baranyi Béla - Varga J. János: Katonai bíráskodás a 14–17. századi dunántúli nagybirtokon és a végvárakban (Seregszék; hadiszék; úriszék) 439/III
TANULMÁNYOK Varga J. János: KATONAI BÍRÁSKODÁS A 16-17. SZÁZADI DUNÁNTÚLI NAGYBIRTOKON ÉS A VÉGVÁRAKBAN (Seregszék, hadiszék, úriszék) A 16-17. századi igazságszolgáltatás sajátos teriiletét alkotta a katonai bíráskodás, amelynek történeti szempontú vizsgálatára a szakirodalom eddig kevés figyelmet fordított. Egyik részterülete: a földesúri magánhaderő szervitorainak és a királyi végvárak őrségének peres ügyeiben folytatott eljárás pedig — Takáts Sándor „A régi magyar hadbíróság" című tanulmányától eltekintve - nem került földolgozásra. Erre tesz kísérletet az itt közölt dolgozat, amely a vitézlő rend jogi helyzetét és a katonai fórumoknak, valamint az úriszéknek a katonai bíráskodásban betöltött szerepét vizsgálja a 16-17. századi Dunántúlon. Elemzései során a polgári természetű ügyekben folytatott eljárást mellőzve, csupán a büntetőbíráskodással foglalkozik. A vitézlő rend részben magánföldesúri, részben királyi szolgálatban állott. Tárgyunk szempontjából e két csoport megkülönböztetése és elhatárolása nem célszerű, ugyanis a szervitorok és a királyi végvárak katonái — a seregbíróságoknak a kisebb jelentőségű ügyekben egy adott területre korlátozott működésétől eltekintve - egyaránt a kerületi főkapitányok (akiket országos főkapitánynak, generálisnak, kerületi generálisnak is neveztek) vagy más, országos tisztséget viselő főurak joghatósága alatt állottak. Igazságszolgáltatás tekintetében döntően az határozta meg helyzetüket, hogy uruk egy személyben katonai parancsnok, valamint személyi és területi jogokkal rendelkező földesúr volt. A kétféle illetékesség érvényesülése következtében a katonai és a földesúri bíráskodás gyakran egy dominusz kezében összpontosult, aki katonai parancsnokként a seregszék és a hadiszék előtt, földesúrként az úriszéken szoríthatta engedelmességre katonáit.1 A főúr kétirányú, ugyanakkor egymással ellentétben álló illetékessége egyrészt a vitézlő rend függő helyzetére utal — hiszen a dominusz felelősségre vonhatta katonáját hűtlen kezelésért és szökésért, katonai vétségért, hatalmaskodásért s közbűncselekményért, sőt még birtokügyekben is illetékessé tette magát -, másrészt a központi igazságszolgáltatás korlátozott lehetőségeit s ebből következően a földesúri hatalom túlsúlyát mutatja. A főúr bírói hatalmát társadalmi állása és a törvények biztosították, továbbá katonai rangja és az a tekintély, amelyre beosztása révén szert tett. így őrizhették meg katonáik fölött joghatóságukat a 16—17. században a Nádasdyak, Zrínyiek, Batthyányak és az Esterházyak. 1 Emellett - a törvény által meghatározott esetekben - érvényben maradt rájuk nézve a megyeszék bíráskodása: szándékos emberölés esetében (1563:38. tc.), rablás, útonállás, fosztogatás elkövetésekor (1543:25., 1649:82., 1659:15., 16. tc.) és a nemesek ingó s ingatlan vagyonára nézve (1567:41., 1535:75., 1649:81. tc.). A vármegye joghatósága azonban - később látni fogjuk - nemegyszer csorbát szenvedett. 1·
