Századok – 1977

Tanulmányok - Timár Lajos lásd Baranyi Béla - Varga J. János: Katonai bíráskodás a 14–17. századi dunántúli nagybirtokon és a végvárakban (Seregszék; hadiszék; úriszék) 439/III

/ 440 VARGA J. JÁNOS Mivel a katonai és az úrszéki bíráskodás joga ugyanazt a személyt illette meg, egyaránt tárgyaltak katonai és más természetű ügyeket a két különböző fórumon. A pereket vizsgálva kiderül, hogy a katonai bíróságok jelentősége — főként háborús időben — az úriszékéhez képest megnövekedett: vitézek és polgári személyek fölött egyaránt ítélkeztek, s a katonai vétségek mellett gyakran kerültek eléjük közbűncselekmények, sőt esetenként polgári perek is. Az úriszék ugyanakkor a közbűncselekményeken és a magántermészetű ügyeken kívül — a katonai vétségek számának emelkedése miatt — a vitézlő nép dolgaiban is eljárt. * A katonák első fokú igazságszolgáltató hatósága a vitézlő törvényszékként is emlegetett seregbíróság volt. Összetétele a polgári fórumokhoz képest kedvezőbbnek tűnik a katonák számára, mert tagjainak egy részét a vitézlő rend a maga soraiból választotta. A seregbíró ugyancsak a véghelyek őrségétől nyerte megbízatását, esetleg a főkapitánytól kinevezés útján. A katonák azonban az utóbbi esetben is megőriztek valamit befolyásukból, jóllehet kinevezés esetén nem őket illette a végső döntés joga, hanem parancsnokaikat. Jól mutatja ezt a kettősséget Batthyány I. Ádám idevonatkozó rendelete, amely a körmendi seregbíróság „választás"-át a következőképpen szabályozta: „ .. . mikor a sereg seregbírát akar tenni, a seregbűi három embert candidáljanak, az 12 esküdt helyett 24 embert és azoknak az neveket mihozzánk küldjék írásban. Az kiket mi azok közül választunk, azokat esküdtesse meg a sereg ... Ez az forma minden esztendőben megtartassék."2

A seregbíróság „újraválasztásba a gyakorlatban némileg módosult. A Körmenden 1650 májusában megtartott „választás" leírása szerint ugyanis a körmendi sereg helyett annak hadnagya állította össze és terjesztette föl a bírói, valamint az esküd ti tisztségre jelölt vitézek névsorát. Közülük az alkalmas személyek kiválasztása Batthyány I. Ádám és a körmendi kapitány, Francsics Gáspár hatáskörébe tartozott. A jóváhagyott tisztségviselők névjegyzékét is ők küldték vissza a hadnagynak, aki megeskette az új bíróságot, majd hivatalába iktatta. A katonák ,,resolválás"-ára csak ezután kerülhetett sor, de az a bíróság összetételén már semmit sem változtatott.3 A seregbíróság katonák és polgárok ügyeit egyaránt tárgyalta, ezért tagjai törvénytudó katonák és polgárok közül kerültek ki, élükön a seregbíró állott. A legelterjedtebb szokás szerint a 12 esküdt felét a polgári, felét a vitézlő rend szolgáltatta. Komárom város úrbéri összeírásai 1528-tól a 17. század végéig mindig megemlítik, hogy amikor a várban széket ülnek, a város köteles 6 törvénytudó polgárt a katonák mellé beküldeni. Kovács Lőrinc naszádos főhadnagy szintén arról írt 1562-ben, hogy a Győrött ülésező seregbíróság esküdtszéke polgárokból és vitézekből került ki: „Bíró itt volt esküdtekkel (ti. 6 esküdt polgárral), naszádos vajdákkal, tizedesekkel, mindnyájan tizenketten voltunk." A kisebb végházakban elegendőnek tartották 8 esküdt jelenlétét. 1577 decemberében például Berzay János iváncsi kapitány tartott Kaproncán törvényt egy haramiavajda ügyében. Berzay az esküdtszéket így állította össze: Varasd és Kapronca városából 2-2 esküdt polgárt rendelt a várba, a 4 polgárhoz 4 gyalogvajdát állított, s ezzel az esküdtszék 2 Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Sz. 1960. 1-3. sz. 296. 3 OL. Batthyány es. lt. (A továbbiakban B.cs.lt.) Ρ 1322. 53. es. 961. sz.