Századok – 1977
Folyóiratszemle - Piszarjev; Ju. A. lásd Vinogradov V. N. - Pocock; J. G. A.: Brit történelem: egy új tárgy védelmében 427/II
427 FOLYÓIRATSZEMLE J. G. A. POCOCK: BRIT TÖRTÉNELEM: EGY UJ TÁRGY VÉDELMÉBEN Keveset hallat magáról az új-zéland-i történetírás, pedig van nemzetközi figyelemreméltó mondanivalója. J. C. Beaglehole professzornak, a wellington-i Victoria Egyetem néhány éve elhunyt tanárának emlékére az új-zéland-i történelmi társulat minden évben ülést rendez, melyen egy-egy fontosnak tartott kérdésró'l esik szó. 1973-ban J. G. A. Pocock professzor (jelenleg az amerikai Johns Hopkins Egyetem tanára) tartotta a Beaglehole-emlékelőadást, melyet a New Zealand Journal of History tett közzé - 1974-ben. A Chicago-ban megjelenő The Journal of Modern History olyan fontosnak tartotta Pocock érvelését, hogy egy évvel később ismételten közreadta tanulmányának alig módosított szövegét, ezáltal a legszélesebb szakközönség számára is érthetővé téve az eddig kevéssé ismert történetíró gondolatait. Ε tanulmány publikálásának körülményei azért érdemlik meg figyelmünket, mert ismeretük közelebb visz a szerző gondolatmenetének forrásvidékéhez. Nem véletlen ugyanis, hogy Nagy-Britannia történelmének ideológiai-metodológiai problémái iránt éppen a felszámolt birodalom egykori „provinciáinak" egyikében támadt érdeklődés: az itt élő történészek, úgy látszik, olykor érzékenyebben reagálnak a brit államszerkezetben végbement gazdasági, társadalmi és politikai változásokra, mint anyaországi pályatársaik. S érzékenyen reagálnak főként akkor, amikor az anyaország imperialisztikus törekvéseit új köntösben, ezúttal történetírói koncepció öltözékében vélik tetten érni. Pocock vitacikke az Oxford History of England, e nagyszabású angol történeti összefoglalás utolsó, A. J. P. Taylor által írott, 1965-ben megjelentetett kötetének előszavából indul ki. Pocock kihívásnak tekinti Taylor könyvének első bekezdését, amely kétségbe vonja a Britain (Britannaia) szó használatának jogosultságát, s melyben szerzője kifejti, hogy - az évtizedekkel ezelőtt megindult sorozat címéhez igazodva - Anglia történetéről szól csak, és a szigetország nem-angol lakosairól, s különösen az egykori birodalom sokféle népcsoportjáról csak akkor és olyan mértékben emlékezik meg előadása során, amikor és amennyiben ezeknek a népeknek a története egybeesett az angolokéval. Taylor odáig megy, hogy a skótokról szólva elutasítja a maguk által használt „Scots" vagy „Scottish" kifejezés alkalmazását, mondván, hogy az angol nyelvben a .Scotch" melléknév honos. Pocock utal rá, hogy az összefoglaló angol irodalomtörténeti sorozat, az Oxford History of English Literature 16. századi kötetének szerzője is ugyanígy, „inkább arrogáns mint pedáns módon" érvelt a skótok magukalkotta megnevezése ellen. „Kevesebbért is ölnek néhol embereket" - jegyzi meg a nyelvi nacionalizmus e tünetei láttán Pocock, s figyelmeztet arra is, hogy az angolok a legutóbbi időben hajlamosak tagadni, hogy az Empire (birodalom) vagy a Commonwealth (Nemzetközösség) kifejezés valaha is jelentett volna számukra valamit, és elképzelhetőnek tartja, hogy - előbb-utóbb - lélektanilag hasonló mechanizmus révén kívánnak majd szabadulni a United Kingdom (Egyesült Királyság) vagy akár a Britain kifejezés kényelmetlenné váló tudati ballasztjaitól is. Mindennek nyomán a tanulmány szerzője felveti, hogy ideje volna „feléleszteni és tartalommal megtölteni a 'brit történelem' kifejezést". Maga is látja természetesen ennek nehézségeit. Igazat ad Taylornak annyiban, hogy a „Britannia" szónak nincs tényleges történeti tartalma: Britannia történetét sohasem írták meg, de komoly kísérlet nem történt még csak e bonyolult fogalom fejlődésének feltárására sem. A szerző ezek után áttekinti, hogy mit is ért 'brit történelmen'. Legelőbb néhány kivételes példával érzékelteti, milyen történetírói megközelítést is tartana követendőnek: megemlíti David Mathew 1933-ban megjelent The Celtic Peoples and Renaissance Europe (A kelta népek és a reneszánsz Európa) c. kötetét, J. C. Beckett The Making of Modern Ireland (A modern Írország születése) c. munkáját (London, 1966) és végül J. R. Pole Political Representation in England and the Origins of the American Republic (Politikai képviselet Angliában és az amerikai köztársaság eredete) c. tanulmányát (New York-London, 1966). Ε művek többé-kevésbé a Pocock által sürgetett, összetett szempontrendszert érvényesítik, s a 'brit történelem' fogalommal - Pocock szavaival összegezve - „a kultúrák azon csoportjának plurális történetére utalnak, melyek az anglo-kelta határvonal mentén helyezkednek el s melyeket egyre növekvő angol politikai és kulturális befolyás jellemez". Más megfogalmazásban: „A pluralista közelítést .. . valamiképpen össze kell békíteni avval a nyilvánvaló ténnyel, hogy a 'brit történelem' nem egyéb, mint Anglia politikai és kulturális egészként való, állandó növekvő uralma."
