Századok – 1977

Történeti irodalom - Girault; René: Lásd Bouvier; Jean - Helmert; Heinz–Hansjürgen Usczeck: Bewaffnete Volkskämpfe inEuropa 1848–49 (Ism. Barabás László) 400/II

400 TÖRTÉNETI IRODALOM eltérően sokkal nagyobb figyelmet fordít a népi színjátszásra, ennek osztrák sajátosságait hangoztatja. Ezeket azonban egyenesen nemzeti sajátosságoknak tekinti, szembeállítva a német színház fejlődésével. Persze, ebben a korban beszélhetünk osztrák sajátosságokról, ahogy bajor vagy rajnai vagy porosz sajátosságokról, de valamiféle különálló osztrák nemzeti sajátosságait ebben a korszakban kutatni még nagyon is korai. A szerző egyébként teljes joggal hangsúlyozza, különösen a korábbi, a 18. sz. végéig terjedő korszak vonatkozásában, milyen pozitív hatása volt ennek a színjátszásnak a Habsburgbirodalom egyéb népeire (s ezt a pozitív hatást gondosan elkülöníti a Habsburg-kormányzat egyértelműen negatív, kulturális téren is elnyomó hatásától). Csak a századfordulótól kezdve utal arra, hogy a hatás már negatív mozzanatokat is tartalmazott. Ezeket a negatív mozzanatokat a Habsburg-birodalomhoz tartozó népek színjátszása esetében természetesen minden, ezekkel foglalkozó tanulmány a kötetben ugyancsak tárgyalta és elítélte, csakhogy azokban mindig a német színház konkurrenciájáról és többnyire negatív hatásáról volt szó. Ez is mutatja, hogy az osztrák és a német szembeállítás ebben a korszakban még igencsak problematikus, s arra is lehetne utalni, hogy a bécsi udvari színjátszás a maga olasz és francia hatásaival ugyancsak nem tekinthető egyértelműen negatívnak akár az osztrák, akár egyéb birodalmi népesség színházi kultúrájának vonatkozásában. A román színjátszással foglalkozó tanulmány utalt a görög színház balkáni hatására. Egy a görög színházzal foglalkozó külön tanulmány hiánya a kötetben nagyon érződik. Történész folyóiratban a történész recenzens természetesen nem terjeszkedhet ki az egyes tanulmányok szűkebben szakmai vonatkozásaira, hiszen még a színpadi felszerelésről vagy a repertoár szakmai jellegzetességeiről is gyakran esik szó. A történeti szempontból fontosat igyekeztünk kiemelni. Ezzel kapcsolatban azt állapíthatjuk meg, hogy a kötet fő szempontja, a színház helye és szerepe a nemzeti kultúra fejlődésében, ennek révén általában a nemzeti fejlődésben, amit Gerskovics tanulmánya elvi szinten olyan szépen kifejtett, jónéhány tanulmányban kevéssé válik kézzelfoghatóvá, vagy legfeljebb a politikai eseményekhez kapcsolódva, de nem a maga kulturális specifikumában jelentkezik. Persze, első lépésről van szó, ezt az Előszó is hangoztatja, hozzátéve, hogy a tanulmányok arra is szolgálnak, hogy a szakemberek továbbgondolják a problémákat. Ebből a szempontból pedig a kötet nagyon is megfelel feladatának. Számos illusztrációja és a kötet végén közölt rövid forrásszemelvények (pl. részletek Déryné naplójából) a nagyközönség számára is érdekes olvasmánnyá teszik a kötetet, a jegyzetapparátus és a végén adott, az említésre került színművekre is kiterjedő névmutató a színháztörténeti szakemberek számára is fontos munkává avatja. Az első lépést nagyon is érdemes lesz folytatni. Niederhauser Emil HEINZ HELMERT-HANSJÜRGEN USCZECK: BEWAFFNETE VOLKSKÄMPFE IN EUROPA 1848-49 (Berlin 1973, Militärverlag der Deutschen Demokratischen Republik, 352 1.) FEGYVERES NÉPI KÜZDELMEK EURÓPÁBAN 1848-49-ben A „Kis hadtörténet" sorozatban megjelent kötet Franciaország, Németország, Ausztria és Magyarország, valamint Itália fegyveres küzdelmeit mutatja be. Az összehasonlítások nyomán még sokoldalúbb következtetéseket lehetett volna levonni, ha azokat a délkelet-európai területeket is vizsgálták volna a szerzők, amelyek az 1830-as évektől nemzeti megújulásuk második, politikai szakaszába léptek, s amely tulajdonképpen a polgári átalakulás előzményének tekinthető. Bár ezeknél a nemzeteknél a forradalom lehetősége még - különböző okok miatt — 1848-ra sem teremtődött meg, de nemzeti függetlenségük megszerzésére itt is kísérlet történt. Elsőként a napóleoni háborúk utáni európai politikai helyzetről kapunk képet, azokról az évekről, amelyekben a Szent Szövetség reakciós politikája uralta a nemzetközi politikai életet. Ezzel szemben bontakoztak ki a nemzeti függetlenségi és egységesülési mozgalmak egész Európában. Ezt a megelőző történelmi helyzetből fakadó ellentétet még fokozta és egyben újabb frontot nyitott az ipari forradalom. Ε fegyveres küzdelmekben bővelkedő korban, amikor háborús konfliktusok szinte bármelyik pillanatban kialakulhattak, megnövekedett jelentőséget kapott a hadsereg. Rövid áttekintést kapunk