Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 33 Utóbbi alatt hazánk területét értjük. A Würm 1 maximuma alatt az erdőhatár lényegesen alább szállt - a peremterületeket azonban még így is erdőtakaró fedte. Az északi erdőzóna határa az Alpok K-i peremén haladt végig és a kelet felé nyíló, részben már sík területen, kb. a mai Szentgotthárd táján találkozott a fagyott altalajú terület határával. Innen kiindulva az erdőhatár meredeken tart É falé, majd az Alacsony-Tátrán át halad keletre és a Kárpátokon túl ÉK-re fordulva kanyarodik a Podóliai-hátság fölé. Ezzel körülzártuk a Kárpát-medence környékének „erdős-tundra" övezetét - amely azonban a korai Würmben, de a Würm 1 idején is inkább ligetes sztyepp lehetett. Csak az északi és északkeleti részeken voltak erősebb tundrajelenségek. A mai magyar medence ÉK-i, K-i részei mocsarasak voltak és nyilván ez az oka annak, hogy ezek a területek régészetileg üresek. Vissza kell térnünk azonban a Keleti-Alpok területére. - A korai Würm lassú klímarosszabbodása itt csak a nagyobb csapadékmennyiségben éreztette hatását. A Würm 1 tetőzése körül, mint említettük, az erdőhatár lényegesen alább szállt, de a gleccserektől nem messze még erdei vegetáció élt. A településeknek tehát olyan helyeken kellett lenniük, amelyek a csapadékos évszakokban a legtovább maradtak hómentesek. Ez az övezet az Alpok DK-i előterén, ill. a D-DK-re nyüó völgyekben volt. Az itt lévő települések valójában nem „alpiak" — ahogy korábban gondolták —, hanem csupán hegységperemiek. így az „alpi" és az Alpokon kívüli lelőhelyek ökológiai összefüggésben álltak egymással: az embercsoportok csak időszakosan mentek fel a délre, délkeletre, a síkság felé nyíló völgyekbe. - A domborzat, a vegetáció stb. tehát a csoportok mozgását bizonyos térszintmagasságon tartotta, de az állandó telepek még mindig az erdő-zónába és nem a sztyeppe-régióba estek. Jugoszlávia ÉNy-i része csatlakozik az előbbi területhez. A települések részben a szubalpi régióban vannak, részben a szigetszerű hegyvidékek szélein helyezkednek el. Az éghajlatban azonban itt már mediterrán hatások jelentkeznek — megfigyelhető ez a faunában is - a Juli Alpoktól és a Karavankáktól délre pedig mindig megmaradt az a folyosó, amely az ÉK-Olasz és az ÉNy-jugoszláv területet összekötötte. A Keleti-Alpok vidékén és a hozzá csatlakozó területen először a módosult charentien („délkelet-európai charentien"), majd pedig levallois moustérien jelent meg.2 4 Településeik, kultúrrétegeik egymást váltják-cserélik — de mindkettőt csak nyugat felől tudjuk származtatni. A Keleti-Alpokban ugyan egyetlen helyen feltűnik egy tayacien típusú ipar is (Repolust-barlang — kora az interglaciális), ez azonban teljesen egyedül áll, eredetét nem ismeqük. A többi lelőhely régészeti anyaga ideiglenes, alkalmi tartózkodásra utal — már a fentiekből következik, hogy ezek átmeneti tanyahelyek —.kultúrájuk pedig csatlakozik az ÉNy-jugoszláviai településekéhez. (Fontosabbak: Krapina-, Veternica-, Vindija-barlang. Betalov-spodmol stb.) Végül ugyanebbe az irányba mutatnak kapcsolatot Magyarország területének egyes kultúrái, fáciesei is. A Kárpát-medence DNy felől nyitva állt a beszivárgás előtt. Áttérve most a Kárpát-medence belső területére - a magyar medencére - meg kell állapítanunk, hogy jelentősége nem abban áll, mintha településekben gazdag lenne, vagy 24 S. Brodar: Das Paläolithikum in Jugoslawien. Quartär, 1. 1938. - D. Basler: Fünfundzwanzig Jahre Paläolithforschung in Jugoslawien. Foschungsberichte für Ur- und Frühgeschichte, Wien. 1963. 3 Századok 1977/1
