Századok – 1977

Figyelő - Ránki Gyögy: Finnország gazdasági fejlődésének néhány kérdése 381/II

FINNORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉRŐL 385 termelését, midőn a faipar már csak a háború előtti kétszeresét termelte. Másrészt jól tudtak élni az importhelyettesítő iparosítással a textil- és a bőripar fejlesztése révén, amelynek a lehetőségei annál is inkább adva voltak, mivel a belső piac részben a mezőgazdasági termelés növekedése, részben az ipari foglalkoztatás emelkedése révén tovább bővült. Végül erősen növekedett a nehézipar részesedése, részben a korábbi orosz nehézipar versenyének megszűnése, részben a közlekedés és infrastruktúra megfelelő fejlesztése, valamint új nehézipari exportiparágak kiépítése révén. Az ipari növekedés tehát egy igen egészséges strukturális átcsoportosítással járt, sa korábbi exportra épített iparstruktúra lényegesen módosult. Ipari struktúra a termelési érték alapján 1900 % 1910 % 1935 % Élelmiszeripar 12 19 14 Textilipar 13 13 13 Faipar 26 22 14 Papíripar 12 12 19 Nehézipar 20 11 15 Végezetül az iparfejlődés eredményeként jelentősen nőtt a munkásosztály létszáma és fokozatosan erősödött az agrárlakosság rovására az ipari népesség. Az utóbbi 12%-ról mintegy 20%-ra emelkedett a lakosság egészét tekintve, miközben a gyáripari munkások létszáma az 1913-as 132 900 főről 1929-re 204 400 főre, majd 1938-ra 262 200 főre emelkedett. Ez annyit jelentett, hogy a gyáripari munkásság létszáma közel megkétszereződött. — Ugyanebben az időszakban Magyarországon az ipari munkásság létszáma csak mintegy 34%-kal emelkedett. Ennek következtében míg 1913-ban közel kétszerannyi gyári munkás volt Magyarországon — az 1920-as területen számítva — mint Finnországban, addig 1938-ban már csak 25%-kal volt több. Figyelembe véve a két ország összlétszámában Magyarország javára mutatkozó különbséget (9 millió szemben 4 millióval) ez azt jelentette, hogy Finnországban már relatíve erősebb volt az iparosodottság mint hazánkban. A Magyarországnál később iparosodó és a háború előtt még alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten álló ország tehát éppen a két világháború közötti lényegesen kedvezőbb gazdasági fejlődéssel előzte meg hazánkat. Miben láthatjuk a leglényegesebb különbségeket, amelyek Magyarország lemaradását, Finnország bizonyos -a skandináv országok között változatlanul Finnország volt a legfejletlenebb — előretörését előidézték. Mindkét ország a háborút követően vált önállóvá, de kétségtelenül Finnország gazdasági fejlődése nem függött annyira Oroszországtól, mint Magyarországé a Monarchiától, Finnország nem ment keresztül oly lényeges területi változásokon mint Magyarország. Mindezeket természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az okok kutatása során, emellett azonban három lényeges gazdasági összefüggésre kell felhívni a figyelmet. 1. A lényeges különbségek ellenére annyi azonosság a két ország háború előtti ipari fejlődésében feltételenül 'volt, hogy mindkettő egy vezető exportszektorból indult ki: Magyarország az élelmiszer-, Finnország a faiparból. Az előbbi kezdetben egy szélesebb piacra épült, és felhalmozása, valamint a mezőgazdaság fejlődése következtében más iparágakra is kiterjedő iparosításnak adott ösztönzést. A háborút követően a magyar export-