Századok – 1977

Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I

32 GÁBORI MIKLÓS korai Würm és a Würm 1 bevezető fázisa közé helyezzük; egyetlen rétegtani megfigyelésünk nincs, mely szerint a Würm 1 tetőzését elérte volna. Párhuzamosan élt a fiatalabb moustériennel és többnyire keveredett is vele.2 2 Az itteni kultúrák fejlődését most nem kísérjük tovább. Ezekből alakult ki délen az ún. mikropontiniano ipar, északon az ún. fogazott eszközös moustérien, a fiatal „bernardiniano" fácies, amelyek lassan átvezetnek a fiatal-paleolitikum műveltségei felé. A települések topográfiáját tekintve feltűnő, hogy a Ligur-partvidéktől északra az egész Pó-síkság üres. A rendkívül erős delaváció révén ezek a kultúrák „nyomtalanul" jutottak át rajta - majd az összes lelőhely Olaszország ÉK-i részén, a Colli Berici, a Monte Euganei és a M. Lessini kissé magasabban fekvő hegyvidékén sűrűsödik. Ezután tehát már csak a levallois-moustérien és a charentien további terjedését kell figyelemmel kísérnünk. Mind a két kultúra tovább jutott az ÉNy-i jugoszláv területre, és az Alpok DK-i részére -így tehát DNy felől ismét bejutottunk az erdős-sztyepp övezetre, annak a Ny-i szélére. Ezen a ponton — határvonalon — érdemes talán egy pillantást vetnünk a terület vegetációjára és az abból következő éghajlati megfigyelésekre — az ember természeti környezetére. A Keleti-Alpok területén az utolsó interglaciális időszak alatt még 1900—2000 m magasságon is Salix-félék, Alnus, Corylus, Abies, Betula stb., tehát vegyes lomblevelű erdők éltek. Az erdőhatár jóval magasabban húzódott a mainál. Előfordultak ugyan fenyőfélék is, de a meleg, csapadékos éghajlat alatt gyakori a tölgy, a fekete fenyő - ezek melegigényes fajok — és ez a vegetáció rendkívül gazdag, vegyes-erdei klímát kedvelő faunának ad életlehetőséget. (Barlangi medve, barna medve, erdei szarvas, őz, vaddisznó — magasabb helyeken zerge, kőszáli kecske stb.) - Ez a miliő valószínűleg a korai Würm klímaingadozásai alatt is fennmaradt, és csak a Würm 1 tetőzése körül lehetett olyan változás, amely a faunaállományban átrétegződést okozott. (Mammut, gyapjas orrszarvú, jégkori vádló, esetenként rénszarvas stb.) A növény- és állatvilág azonban még ekkor sem volt tundrái jellegű! Mindennél többet mond, hogy a barlangi medve még 2000 m magasságban is olyan tömegesen fordul elő, mintha más állatfaj nem is élt volna, amilyen másutt sehol nincs.23 A paleoflorisztikai adatokat nem nehéz transzponálnunk az egykori hőmérsékletre. A Keleti-Alpok térségében az interglaciális alatt a mainál 8-10C°-al magasabb hőmérséklet uralkodott, a csapadék pedig kb. 1200 mm volt. A korai Würm időszakban a hőmérséklet fokozatosan csökkent — főleg a nyári átlagértékek -, a tél azonban még mindig jóval enyhébb volt, mint a keletre eső erdős-sztyepp, majd sztyepp-területen. mediterráneumban is létezik egy Riss-kori proto-charentien — végül a montenegroi Crvena Stijena barlang legalsó rétegeiben szintén Riss-kori, pontiniano jellegű iparf ismerünk. (Af. Taschini: II „protopontiniano" rissiano dei Sedia del Diavokj e di Monte delle Gioie). Roma. Quaternaria, 9. 1967. - D. Basler-M. Malez-K. Brunnacker: Die Rote Höhle (Crvena Stijena) bei Belica, Jugoslawien. Eiszeitalter u. Gegenwart, 17. 1966). 22 P. Leonardi-A. Broglio: Le Paléolithique de la Vénétie. Ferrara, 1962. 2 3 A Keleti Alpok területéről. R. Pittioni: Urgeschichte des österreichischen Raumes. Wien. 1954. - M.Mottl: Das Protoaurignacien der Repolusthöhle bei Peggau in der Steiermark. Verhandlungen des Geologischen Bundesamtes (Verhandl, Geol.), 10-12. 1949. - M. Mottl: Die Repolusthöhle bei Peggau und ihre eiszeitlichen Bewohner. Arch. Austriaca, 8. 1951. — J. Stieber: Études paléofloristique. In: V. Gábori-Csánk: i. m. 1968.