Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 31 dunántúli „szeletien", mely a micoquien fejlettebb fázisával rokonjellegű- Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy az alsó-ausztriai Gudenus-barlang néhány fontos szerszámtípusának szinte tökéletes, megtévesztően azonos hasonmását — összesen két példányt — a Bükk-hegységből is ismeijük. Egyébként teljesen idegenek az ottani leletek között. Mégegyszer vissza kell térnünk a Duna felső szakaszának vidékére, hogy a kultúrák egyik körzetét, fejlődését lezárjuk. A micoquien kultúra már említett fázisait az Altmühl-csoport követte. Ez ugyan ez előbbiek lokális továbbfejlődése — szerszámkészlete azonban annyira specializálódott és olyan egyveretű, hogy önálló csoportnak tekinthetjük. Korát egyes helyeken a Würm 1 utánra helyezik, másutt a Würm l-re jellemző, hidegjelző faunával ismeijük. A Würm 1 tetőzése körül alakult ki és valószínűleg átnyúlt a következő interstadiális kezdetére. Relatív korrendi helyzetét tekintve figyelmet érdemel, hogy települései egyes helyeken a tág értelmű „moustérient" követik — a délnémet területen tehát a középsőpaleolitikumnak ez a legfiatalabb csoportja. Régészeti anyaga, szerszámkészlete, technikailag el is érte a felső-paleolitikum szintjét. A következő kultúrák - így az aurignacien - ezen a területen már ismét idegenek, valószínűleg új népességet jelentenek. Még egy jelenségre szükséges felhívnunk a figyelmet. A moustérien kultúra beáramlása a Duna felső szakaszának körzetében lényegesen gyengébb és jóval fiatalabb is, mint az Alpoktól délre eső területeken. A nyugati moustérien — mondhatnánk a valódi moustérien - É-Olaszországban ugyanis már a Riss-Würm interglaciális alatt elterjedt. A dél-német területnek ez az ipara tehát lényegesen későbbi még a jugoszláviai vagy a kárpát-medencei moustériennél is, — amely ezek szerint más útvonalon jutott kelet felé. Fentiek után világosan látható, hogy az Alpoktól északra és délre húzódó földrajzi zónán egymástól valóban teljesen eltérő kultúrák éltek és fejlődtek tovább. Az Alpok déli előterén, É-Olaszországban az acheuléen már az interglaciális vége előtt megszűnt. Micoquiennek, vagy más, ún. bifaciális-eszközös kultúrának itt nyoma sincs. Az Alpoktól D-re nem fejlődik ki levélhegyes kultúra, „szeletien" jellegű ipar sem. Európának ez a két régiója az Alpok közbeékelődése miatt teljesen különválik. - A moustérien műveltség, népesség átáramlása nyugatról a mediterrán zónán korábban elkezdődött - a két régió kultúráinak közvetlen előzménye, az indulása is eltérő volt - és tovább fejlődésük iránya is teljesen más lett. Lássuk ezután röviden az Alpoktól délre eső területet. Észak-Olaszországban először a régies levallois-moustérien műveltség jelent meg. Régészeti anyaga egészen közel áll a nyugat-európaihoz: a dél-francia területről áramlott át a Ligur-partvidékre. Élettartama az interglaciális második felében kezdődött, átvezetett a korai Würm időszakba, a Würm 1 kezdetét azonban korban nem érte el. Továbbfejlődése az ottani fiatal moustérien. A következő hullámmal a nyugati charentien kultúra teijedt el. Ugyanazon az úton jutott Itáliába, mint az előbbi, és egyik, délre kanyarodó ágából a közép-itáliai pontiniano-charentien műveltség fejlődött ki.2 1 - A kelet felé áramló charentien idejét a 2 1 Az itáliai pontiniano kultúra eredete terén ma újabb problémák merültek fel. Az újabb kutatás ugyanis egy Riss-kori protopontiniano kultúrát ismert meg, amelynek szerszámkészlete erősen hasonlít Vértesszöllőséhez (!? ). A kérdést tovább bonyolítja, hogy a délfrancia területen, a középső
