Századok – 1977

Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I

KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 23 szórványos pontokon kívül viszont Közép-Európa nyugati részén már az interglaciális alatt ott élt a fiatal acheuléen műveltség — az Alpoktól délre az acheuléen és esetleg egy clactonien-szerű ipar - a Kaukázustól délre pedig a keleti, késői acheuléen.1

2 Ugy látszik tehát, hogy az utolsó interglaciális alatt volt az a „lappangási állapot", amelyet már említettünk. Ha ezután az egyes iparok, fáciesek megjelenésének idejét és élettartamát kronológiailag tagolni kezdjük, még egy megfigyelés tartozik ide. A népességnövekedés és az új iparfajták kialakulása között bizonyos időbeli lépték-eltérés állapítható meg. Az eltérés nem nagy (az interglaciális végétől a korai Würmig) -, de az új kultúrák valamivel későbben tűntek fel, mint ahogy a népességnövekedés történhetett. összegezve: a populáció ugrásszerű növekedésének az utolsó interglaciális alatt kellett végbemennie, majd a különféle kultúrák elteijedése kissé később, a Riss—Würm végétől, a korai Würm időszakkal kezdődött. Ezeknek a sajnos nem részletezhető adatoknak alapján beszélhetünk arról, hogy ezen a területen lényegében az első benépesedés indult meg, és hogy a fellépő civilizációk a vizsgált földrajzi övezeten kívülről kerültek ide. 4. A korszak időbeli keretei Nézzük ezután a benépesedés konkrét, időbeli kereteit. Ha az egyes kultúrák és csoportok élettartamának alsó és felső kronológiai határát figyeljük, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a középső-paleolitikum egész lefolyása, helyesebben a különféle műveltségek, népcsoportok elteijedése viszonylag rövid idő alatt történt. — Ez az összehasonlítás most az alsó-paleolitikum hosszú időtartamára, lassú fejlődésmenetére vonatkozik. Történeti szempontból valóban relatív, hiszen így is tízezer évekről kell beszélnünk. Az előbb már kiemeltük azt a kis számú lelőhelyet, amely az utolsó interglaciálisba tartozik. Ezekkel együtt részletesen megvizsgáltuk valamennyi település rétegtanikronológiai helyzetét — figyelembe véve a litosztratigráfia, a paleontológia, a paleobotanika stb. összes adatait. A megfigyelések természetesen nemcsak a kormeghatározást szolgálták, hanem egyúttal igen jól kirajzolódott az egyes területek, települések természeti környezete, a horizontálisan—vertikálisan, a térben és időben változó ökológiai miliő is. Az egyes lelőhelyek datálásából végül összetevődött az egyes kultúrák élettartama, korrendje — majd az egyes civilizációk terjedésének menetrendje.1

3 Ezeket a kronológiai táblázatokat egymás mellé helyezve azt tapasztaljuk, hogy szinte valamennyi kultúra, iparfajta - területenként többnyire párhuzamosan vagy egymást követve - a korai Würm időszakban és a Würm 1 periódusa alatt élt. A 11

Felvehető itt természetesen a kérdés: nehezen képzelhető el, hogy ilyen nagy terület nem produkált saját, autochton népességet. Lehetséges, hogy az interglaciálisok rétegei pl. a barlangokban többnyire eltűntek és velük együtt az a régészeti anyag is, amely a helyi népességhez tartozott. Ilyen réteghiányokat egyébként éppen a Kárpát-medencében és főleg Magyarországon ismerünk. Meg kell említenünk azonban, hogy Közép-Európa K-i részén a középső-paleolitikum „előtt", azaz rétegtanilag alatt, helyenként és szórványosan egy gyenge „clactonien-tayacien"-szerű szilánkipar fordul elő. Ezt azonban egyelőre önálló kultúrának még nem tekinthetjük, amelyből a rákövetkező időszak sokféle iparának eredetét levezethetnénk. 13 M. Gábori: Les civilisations du Paléolithique moyen entre Alpes et l'Oural. Budapest, 1976. 11-40. 209-232.